bodok2 blogja

Zavarosan

Hiába minden:

Zavarosan folynak a vízek-

Tegnap is kifogtak hullát vagy tízet,

Tegnapelőtt megfagyott ugyanennyi csövi,

Egy-egy ember

Időnként magát fejbelövi,

De a kasszafúrók sem restek,

Nem fúrnak most már,

Elviszik az egész pénztároló testet...

-Tesszük a dolgunkat!

A hatalom ezt mondja,

Melyik zsebembe fér még?

S nemcsak mondja, lopja!

Ej, de szép az élet,

Szebb már nem is lehet-

Mondja egy kis ribanc,

S valóban csodás

A déltengeri sziget...

De mi lesz velünk, az országgal?

S a cekkel, vajon ki lesz, aki fizet?

A hatalom csak habzsol, s közben

Zavarosan folynak a vízek.

A miénk

Fekete, mélyvízű tóba dobtam,

Héttorony hetedik tornyára tűztem,

Göncölszekér rúdjára felszegeztem,

Vad vércse véres szárnyával űztem

A vágyat,

Mely örökre elhagyni készült,

Mindigre elvágyott tőlem,

Emberszabású árnyékká váltam,

Lelketlen lélek leltára lettem,

S az ágyat

Használatonkívüli koporsó,

Aládúcolatlan folyosó

Szinonímájaként használtam,

Álmatlan álmokkal benne háltam,

És jöttél:

Mindent a visszájára fordítottál,

Engemet megvidámítottál,

Ragyogó nap lett a komor elme:

Az egünkön világit szép szerelme,

A miénk!

A 300.

Te ács,

Istenünk ezt jól kiókukumulálta,

Elküldött hozzánk a mocsárba,

Tédig érő sárba:

Tegyél itt rendet!

Szabaditsd meg a gonosztól a lelket,

A mocsarat csapold le,

Csinálj helyébe kertet,

Hol a bűnös lélek,

Ha fáradt a teste:megpihenhet!

Aztán még csinálj csodát:

Épitessél négysávos autópályát,

No, meg autót,

Ezt a négykeréken futó földönfutót,

Mely kiszívta a földet,

És telefújta füsttel az eget,

Szóval, csinálj embert e sok baromból,

Aki saját fészkébe belepiszkol...

Te ács,

Remélem, megfogadtad,

Amikor a 300. megalázást elfogadtad:

Tömény ecettel oltották testi szomjad,

Eljössz értünk, a bűnösökért:

Mert, aki ennyi aljasságra képes,

Mint mi, emberek,

Az már, ha kifordítják bőrét,

Az csak angyal lehet!

Kulcs a lábtörlő alatt

Nem is oly régen...úgy ötven éve

Lakott nálunk egy öreg néne,

Hátul az udvarban, ő nem ártott

Senkinek sem...csak egyre vágyott

Valakit, hogy meglátogassa...

Fiát vagy lányát...ajtaját nyissa!

Ezért ha elment, valaha, néha,

"Kujcs a lábtörlő alatt"- kiirta!

Soha őt senki nem látogatta,

Néha egy szomszéd, ha rányitotta

Ajtaját...él-e vagy tán már halott....

Ha semmi zajt, motozást nem hallott.

A sötét szobában rozzant holmik,

Mely itt is szakadt, amott meg bomlik.

Elhagyott volt, hisz élete párja,

Sok éve már a föld alatt várja...

Aztán egyszer, úgy jó reggel tájban,

Ott a volt a cédula a félfában,

Elment hazulról, de soha aztán

Nem jött haza...meghalt kinnt az utcán...

Ahogyan élt, úgy halt meg, sorsa

A magány volt már évek óta,

Csak az a cetli, vajon kinek szólt?

Talán senkinek...csak megszokás volt.

Történelem

Ahogy megyek, mendegélek:

Elmaradoznak a vének-

Kinek ez fáj, kinek az baj:

Mindenkiből száll egy sóhaj,

Aztán leteszi a lantot:

Kap helyette földet:hantot....

Így van rendjén, érzékelem,

Velem jön a történelem:

Hogy milyen is?Szépnek látja,

Kinek van hozzá lapátja...

Lapátogat, kicsit még lop,

Ne legyenek többé gondok...

Csakhát magát elszámítja:

Ezt nem viheti a sírba....

Az utódok marakodnak:

Mégiscsak több jutott annak...

Akárhogy is, csak förtelem:

Bólogat a történelem!