Blogalizáció, avagy a Jövő hírnőke

A hosszú és kiegyensúlyozott élet legfőbb titka, hogy jóban legyél önmagaddal. Amikor a tükörbe nézel, a tükörképed széles vigyorral, vagy pedig magabiztos mosollyal nézzen vissza.

Persze tudom, ezt könnyű mondani, ám az élet tele van buktatókkal, így még szép, hogy „elbukunk” néha s aztán legalább részben magunkat hibáztatjuk. S ha a bakik egyre gyűlnek, idővel morcos, hitehagyott tekintet néz vissza a tükörből. De sajnos azt kell mondjam, jogosan vagy magad alatt, ha az adott helyzetből nem próbáltad kihozni a legjobbat. Ám hogy ezt megtehesd, tisztában kell lenned a saját értékeiddel, melyeknek az összessége önbizalmad alappillére. Erre kell felhúzni egy várat hosszú évek alatt, s amikor elkészül, lélekben legyőzhetetlenné Sajnos sokan vannak, akik méh le sem fektették a vár alapjait.... 

Te hol jársz az építésével?

Nagyon szívesen elbeszélgetnék egy milliárdossal arról, mit érez, mikor elmegy egy koldus mellett úgy, hogy egy fillért sem ad neki. Közönyt? Haragot, mert mit rontja itt ez a szerencsétlen a város összképét? Vagy semmit, mert ezerrel azon agyal, hogy miképp lehetne még több pénzt szerezni?

Szóval nagyon érdekelne egy ilyen emberszerű lény lelkivilága, ha egyáltalán olyan van neki. Tudatosan használtam, ezt a kifejezést, mert számomra az ember ott kezdődik, hogy legalább némi empátiát érez a bajba jutottak iránt, s ha van rá módja, segít rajtuk. Tudom, vannak köztük ki vételek, akik megteszik, de vajon mennyien, és milyen mértékben?

Attól tartok egyenes arányban fog növekedni a hajléktalanok száma, és a milliárdosok vagyona. Ha így lesz, mégis milyen világ felé tartunk?

NEM ÉRTEM!

Messi, Neymar,Ronaldó, Benzema...Mindnek akár tíz életre is elegendő pénze van, mégis olyan helyeken fociznak immár, ahol elfecsérlik tehetségüket. Ennyire kapzsi lenne az ember? Sajnos úgy tűnik igen. De bízok benne, hogy vannak kivételek, és például Dominik majd úgy tíz év múlva nem áll be az anyagiakat minden fölé helyező focisták sorába.

Ronaldó helyében elmentem volna egy spanyol kis csapathoz. Persze kockázatos, mert, ha rosszabbul szerepelnek, mint eddig, akkor bukta. De mi van, ha egyenlő ellenfeleik lesznek a nagy riválisoknak?

Számomra focistaként az lenne az igazi élet, ha zajlik, és nem félgőzzel rúgnám a gólokat egy harmadosztály szintű csapatban.

A fent említett sztárok átigazolása nekem csalódás maga az emberben, és egyben a Pénzt helyezi trónra. Bár sosem volt még módom rá, de azt tudom, sosem lennék az alattvalója.

Szerintem az az igazi élet, ha kihívás napról-napra, s nem pedig olyan lébecolás, ahol esély sincs a legjobbat kihozni magamból.

Egy módon helyeselném az átigazolásukat, ha jótékonyra célra fordítanák legalább a fizetésük felét, de ezt még Ronaldó sem teszi meg.

Csodás modern világunk fémdrogja a mobiltelefon, melynek az emberiség 91. 7 %-a már függőjévé vált. Vajon ezer emberből mennyien élnék le további életüket egy trópusi szigeten kunyhókban, a modern világ vívmányai nélkül? 3-4 főre tippelek, de én közük lennék, amennyiben Shakira is jönne :)

Attól tarok jelenleg mindannyian egy alagútban caflatunk... 

De mi van,ha a végén a fény csak illúzió?