Blogalizáció, avagy a Jövő hírnőke

DÖBBENETES MÁR MIRE KÉPES A MESTERSÉGES INTELLIGENCIA!

/Nem részletezem,mindenki könnyen utána nézhet a Neten/ 

Én, ha tehetném, most azonnal betiltanám a tovább fejlesztését. Miért is? Egy kérdéssel válaszolok. Vajon mi lesz 10-15 év múlva? Elárulom. Jó eséllyel valóra válik a Terminátor filmek rémálma, mert teljesen logikus döntés lesz a gépek részéről, hogy az emberi civilizációt el kell pusztítani, hisz egymást pusztítják ezek a magukat értelmesnek kikiáltott lények. Persze, ha az elkövetkezendő években kitör a világbéke, a mesterséges intelligencia az emberi lét folytatása mellett dönt. De szerinted mennyi esély van erre kedves olvasó?

Ha kicsit kevésbé tekintünk a jövőbe, akkor sem, rózsás a helyzet. Már most tökéletesnek mondható az ember animált másolata, mozgása, mi lesz 5-6 év múlva? A tv bemondókat felváltják az animált bemondók, sőt valószínűleg a színészek, énekesek, zenészek nagy részét is.

Én, amíg erőmből futja, versekkel, dalszövegekkel „harcolok” a mesterséges intelingencia ellen. Te mit teszel ellene? /Ha egyáltalán egyet értesz velem./

– NYOLCMILLIÁRD IDIÓTA! – tört ki dühödten Lucifer, ahogy végig pillantott az üszkös romokon. Egy 2024-ben még élő-lüktető nagyváros közepén állt, de most bármerre fordult volna, csak a pusztulás látványa fogadta.

– Mostantól merő unalom lesz az életem, mert nincs kiket bűnre csábítsak. Nem értem hogyan lehettek állítólag értelmes lények, ennyire agyatlanok – tolta le ismét a teljes emberiséget, mert merészelték magukat elpusztítani, az ő szórakoztatásának ellenében. – Amúgy kíváncsi lennék, hogy legalább most miért nem avatkoztál közbe? – pillantott jobbra.

Isten másodpercekig nem válaszolt, mely alatt egy a lelkéből feltörő könnycsepp gördült végig az arcán.

/Szerinted mi lett aztán a válasza?/

A gyermek jelenti a jövőt, s szerinted milyen felnőtt lesz abból, aki már nyolc évesen a mobilját nyüstöli órák hosszat naponta, vagy ha nem, a számítógép előtt ül? Persze ez csak egy költői kérdés, hisz nem láthatunk a jövőbe... Vagy mégis?

Egy szó, mint száz, szerintem emberi jövőnk egyik záloga, hogy készüljenek olyan versek, novellák, amik megérintik a gyermeki lelket, és persze a felnőttekben élő gyermeket is. Különben úgy harminc-negyven év múlva egy mátrix világban végezzük, s itt hangsúlyoznám, hogy nem bugyuta, egykaptafára készült mesékre gondolok, a mai világ gyermekei már kinőttek az ilyenekből.

Tudom, nem egyszerű, sőt hatalmas kihívás, de olyan írásokra van szükség, amit lelkesen mutatnak meg a barátoknak, és remélhetőleg majd meghallgatják a történet folytatását. Közüllük is kerülhetnek majd ki a jövő generációjának költői, színészei, vagy akár "csak" olyan  felnőttek, akiknek a fontossági sorrendben előrébb szerepel az irodalom, mint a lájkok gyűjtése.

Te mit kérdeznél Istentől, ha még földi léted alatt találkozhatnál vele?

 Én többek közt azt, nem bánta-e meg, hogy szabad akaratot adott nekünk. Hisz a kezdetektől fogva egymás ellen fordítjuk ezt az adományt, megelőlegezett bizalmat. Ráadásul a helyzet nem, hogy javult volna évszázadok alatt, hanem egyre nagyobb sebességgel száguldunk lefele a mocsár felé, mely körbeöleli az Élethegyet.

A hegy szélén állva Isten letekint Európára, s könnyek gyűlnek a szemébe. A kapzsiság és a hatalomvágy rákfenéje nem volt elég, a Halál csontos arcán groteszk látványt nyújtó széles vigyor terül szét, hisz a háborúnál nincs kedvesebb dolog számára.. Ember, embertől parancsot kap rá, hogy embert öljön! Még a ragadozók sem irtják saját fajukat, hát akkor milyen szörnyetegek vagyunk mi? Elárulom, bár Te is tudod. Magas értelmi színvonalat képviselő szörnyetegek.

Isten arcán egy könnycsepp gördül végig, s bár csak ember vagyok, de szeretnék ott lenni mellette, s átölelni, hogy enyhítsek fájdalmán. De ehelyett csak egy tanácsot adhatok annak ellenére, hogy Ő a mindenható. Legyen blackout a Földön. Minden bizonnyal könnyedén megteheted, hiszen még az ember számára is kivitelezhető volna technikailag.

Úgy gondolom, e sorok olvasóinak nagy része majd fejét rázza ötletem kapcsán. Igen, modern világunk kártyavárként omlana össze áram nélkül, s anarchia törne ki bolygó szerte.

Bár sok-sok áldozata lenne kezdetben az új világnak, de közel sem annyi, ha minden marad a régiben, és a fegyvergyárak tovább ontják a fegyvereket, s természetesen nem azért, hogy a raktáron porosodjanak majd.. Ha bekövetkezne a blackout, pár év alatt normalizálódna a helyzet, annak ellenére, hogy tv, mobil, Internet és jelenlegi világunk további imádott vívmányai nélkül kéne élnünk. 

Részben visszatérnék a természethez, újra rálelve az élet igazi értékeire., s bár szentté nem válnánk, de a hegyről már nem lefele haladnánk. Isten arcán már nem gördülne végig könnycsepp újra és újra. Ettől a naptól kezdve indulhatnánk meg felfele a hegyen.

Végezetül két kérdés. Abból kiindulva, ami most zajlik a Földön, csak rosszabbá válhat, mit tennél Isten helyében? Elutasítod teljes mértékben a blackout, a „teljes áramtalanítás „ ötletét?

Van, akinek embernek lenni csak egyszerű, hétköznapi dolog, de van, akinek hatalmas kihívás. Az ilyen ember már nem viaskodik önmagával, mert megvívta benső csatáit. Tisztában van gyengeségeivel, ám értékeivel is, és ekkortól kezdve megnyílik számára az ajtó, melyen az „EMBERNEK LENNI” felírat díszeleg. Embernek lenni nagy betűkkel, mert már nem éri be kevesebbel, mint, hogy kihozza magából a maximumot. Aki így él, már nem áll be soha többé a Szürkék Sorába, napjai nem fejlődnek vissza egyhangú hétköznapokká, mert a kihívás számára már maga az Élet.