Névtelen blog

Csak egy vers

Nics mit mondani,
S nincs mit írni
Szor nélkül, szavak nélkül
Most tollam is menekül

Csak íródik
A lényeg a sorokban rejlik
Nincs ok, okozat
Csak értelmetlen szavak

Sort-sor kővet, rímet-rím
Képek nélkül nagy a kín
Nincs idő, nincs ritmus
Szakember,most messzire fuss

Ezt csak szülte az unalom,
Erre nincs fogalom,
Csak mikor ír kezem
Érzem, hogy létezem

Az élet véges...

Az élet véges, s nem végtelen.
Amég tehetem, addig élvezem.
Amég van hangom, kiáltok,
S a családomért kiállok.

Nem félem a halált, hisz nem fáj,
De a szeretteimben nem eshet kár!
Szívem még dobog, szeretek,
S családomért mindent megteszek.

Az ember porból lesz, s porrá váll.
Az útam végén tudom a halál vár,
De még van kiért, küzdeni fogok,
S családom mellet ott maradok.

Még hajt a vágy, s él a szív,
Tudom a sors lehet messze hív,
De egy szót várok,
S a családom mellé állok.

Téphet ezer kín, ölhet bánat,
De családomra csak mosolyom várhat.
Boldognak látnak, míg lélegzek,
Hisz család nélkül nem létezek.