Zmika István emlékére.

                 Mély ponton voltam. Soha sem tudtam mi az hogy 8 óra munka, mégis azonkivül hogy kifizettem az albérletet ? Véletlenül találkoztunk. A háza elöt végeztem a csatorna takaritást és leültem a lépcső fokra ameddig a pár falatból álló ebédemet megettem.  Amikor rám vetödöt at árnyéka(197 cm. és legalább 130 kg, bocsánatot kértem de megkérdezte) :

               - Mivel a kertem teljesen el van gyomosodva és a hivatalos kertészek közölték velem, ez nem rájuk tartozik. Olyan öszeget kértek ami felháboritó volt és őt sem ejteték a feje lágyára.

               Az első alkalommal kb. 10 órát dolgoztam. Elképesztöen jól fözöt. Regeli, ebéd és vacsorára(mivel délben degeszre ettem magam adot egy dupla szál kolbászt). Amikor megkérdezte most mondjam meg ezt a rengeteg munkáért menyit kérek, ránéztem és csak annyit mondtam :

              - Fél éve ön volt az első aki ember számba vet és ezt az érzést nem lehet pénzbe kifejezni.

              Mindennap reggel 6.30 már mindent bevásároltam neki és amikor oda adtam neki a számlát, megkérdezte :

              - Magadnak nem vetél semmit. Miért ?

              - Ez igy tiszteséges.

              - Mivel én vagyok az időssebb tegezödjünk.

              Hihetetlen boldog lett amikor megtudta hány nyelven beszélek. Az első utam Párkány ahova kocsival vit ki az az ember akinek le kelett vezetni az üzleti tárgyalást. Anyira meg volt elégedve hogy anyi tisztelet dijjat fizetett amenyit kemény munkával egy hét alatt kerestem. Kocsival  át mentünk Komárnóba. Megebédeltünk és megkérdezte :

              - El sem tudod képzelni mekkora megkönyebülés ez nekünk.

              - Ezt hogy érteted ?(Akkor már tegezödtünk).

              - Nekünk van egy nagyon komoly holdingunk és meléd nem kel más. Nagyon kevés ember rendelkezik enyi nyelvtudással és ezt pénzben nem lehet kifizetni. Amikor oda akartam adni ezt a pénzt, rám mosolyodot és elmagyarázta :

              - Mivel ez az összeg amita válalkozó nekem fizet az a tízszeresse annak amit nekem fizet, amit ö ad nekem az csakis az én érdemem.

              Legtöbször Londonba jártam, repülövel. A gyávább emberek megkérdezték :

              - Nem félsz hogy ha lezuhan a repülő te meghalhatsz ?

              - Több 100.000.000 repül naponta. Egy figyelmetlen soför olyan helyen ahol nincs lámpa a zebrán is elgázolhat. Szeretem azt ha jól keresek mert imádok nagy lábon élni.

              Egy alkalommal amikor már 13.15-re mindenent megbeszéltünk megkérdezte :

              - Ekisérsz Párizsba ?

              - Repülövel ?

              - Dehogy. Mágnes vonattal.

              - Miért ne ?

              Elöte megetünk egy giros tálat. Megkérdezte :

              - Ittál már holand sört ?

              - Nem de gondolom ha megérkezünk, neki látunk a munkának és ehez tiszta fej kel.

              - Szerinted 14 óra után ot dolgozik itt bárki is ? Jár tálmár ott ?

              - Még nem.

              - Én viszont szeretném megmutatni ennek az egyedi városnak a nevezeteségeit.

              Limuzinnal utaztunk és a Ejfel toronyba vacsoráztunk. 6 fogásos vacsora de mindegyik csak pár falat volt. Egy 5 csilagos szálodába bérelt nekem egy apartmant. A teraszról egy élmény volt kiülni. A hütöszekrényben minden megvolt ami szem száj ingere. A 6 fogásos vacsora után, nekem kopogot a szemem de ezt bepotoltam. Megkérdeztem :

            - Reggel hányra legyek készenlétbe ?

            - 10-kor küldök érted egy kocsit. Gondolom nem képzelted hogy kora hajnalba dolgozni fogok ? Lényegébe a "munka" may. 2-3 óra lesz. Ha nem sietsz este a Moulin Rouge-ban vacsorázunk. Gyönyörü a müsor és hidd el ezt nem fogod sohasem elfelejteni.

            Éjfélkor még altatonak az éjszkás hölgy behozot egy üveg méreg draga pezsgőt. Neve Don Perinon. Az egész város fénybe uszot és még el tudtam olvasni a teraszon a francia ujságot. Hajnali 1 óráig néztem a T.V. Juliusban az ég olyan mind a tenger. Hanyat fekve az az érzésed támad mindha belezuhannál a a csilagos égbe. Távolról halk tánczene szolt és álomba ringatot. A frissen föző kávé ilata téritet magamhoz. Baget kenyér, fekete kaviárral megkenve. Egy félvér nő várta türelmesen az ébredésemet. Elbeszélgettem vele. Elmondta hogy a szülei azért menekültek Europába mert foradalmároknak lettek kikiáltva. Se az olaszok, se az angolok nem engedték be. Vidéken kezte mind takaritonó. Beiratkozot egy francia iskolába és ot megtanult nem csak írni kranciául de tolmácsolni is. Neki a legnagyobb boldogság az volt hogy a fönökét csak egy dolog érdekelte. A rendes dolgozó. Felkérték ugyan tolmácsnak és amikor a fönöke megtudta hogy határozotan vissza utasitotta ezt az álást, fel nem fogta ép ésszel. Amikor megkérdezte :

          - Miért ?

          - Azért uram mert őn volt az első olyan ember akit nem zavart a böröm szine. Végre embernek éreztem magam és ezt az érzést amit nekem adot, mindig könyeket csal a szemembe. Tetötől talpig felöltöztetet és amikor megismertem a fracia operát, tudtam ez az új hazám.

           13 órakor limuzin vit ki a Charles de Golle repülötéren és onnan Budapest.

           A következő hely Bécs. Az éjszaka is majdnem olyan volt mind a nappal. A tárgyaló hely egy igazi antikvárium üzletbe volt. Egy igazi kristály csillár volt a legdrágább. 12 kar tömör ezüst, árra 500.000 siling. A második egy velencei tükör aminek a kerete szintén ezüst, ára 450.000 siling. Az üzlet elöt egy terasz. Ott ittam életembe jeges kávét és ot is cigiztünk. A krémfagylalt csak hab volt a tortán. Mind a három hölgy tökéletesen beszélt angolul. Az egyik özvegy volt és majd felfalt a szemével. Én ökör. Ha maradok gondolkodás nélkül hozzám jöt volna feleségül. Sajnos én úgy éreztem, ez hütlebség let volna az Istvánnal szembe. Ezt sohasem fogom magamnak megbocsátani.

         Következő hely, Varsó. Este 20 órakor indult a vonat és egy 2 ágyas fülkét béreltek nekem. A 11 órás utat majdnem végig aludtam. Reggel frisen tudtam megjelenni és a vonatban öltöztem átt. Meglátogatuk azt a muzeumot ahol tárolták az elnők kocsiját. Páncélozott kocsi volt. Az elötte levő park olyan tiszta volt mind a patyolat.

        Aki a pénzügyeinket intézte(undorodom még a neve gondolatára) a kereset pénzt Svájcba tettük és let véve egy birtok. Sajnos ezt a saját nevére vette. Azt terveztük ott fogjuk leélni az életünket. Amikor az Istvánt szívszélütés érte ami el is vitte megprobáltuk utolérni. Sajnos a felesége sem tudot semmiről. Ott hagyta két kiskoru gyerekkel. Minden követ megmozgatunk hogy megtaláljuk de megváltoztatta a nevét. Amikor megtudta hogy István számlát nyitott a nevére és annyi pénzt hogy annak a kamatjábol is vigan meg tudot volna élni. Őt az élet nem a tétlenségre nevelte.

        Amikor a hanvait elhelyeztük a végső nyughelyére, onnantól kezdve nem volt maradásom. Akkor költöztem a XVIII ker. Nagyon fájt de tudtam az élet túl kegyetlen és tovább kellet lépnem. Az igazság az, sohasem fogom elfelejteni. Számomra olyan volt mind egy testvér.