Tizenhat év, a Surányi rév.

Amikor a harmonikámmal a Vörösmarti téren,

zenpltem és nem kis pénzt kerestem, de a Zserbóban.

Borzalmas édesszáju voltam, mert a milliomos,

ot ettek és villogtak, és Kártie orákal "parádéztak".

Egy igazi út megkérdezte, mit tudok és amikor megtudta,

nem csak zenélek de öt nyelven szinkron is beszélek.

Megkérdezte, három napra úgy hogy a szállásom is biztositja,

a vendégek között mozogva, világi zenével hozam öszhangba.

Nevettem és mondtam, ha minden számomra ingyen,

a pénz nem érdekel, mert még soha ilyen csodával.

Adot "zsebpénznek húszezer forintot, és nem félt,

tudta ezt a kihívást, senki más csak én, én és én.

Francia, olasz, portugál de főleg oroszok,

japánok kuk a nyershalat imádták és az osztrigát.

Egy spanyol lány, bájos és állomszép,

az éjszakában a csillagok "hagjától" és hulló csillagaitól.

Amit a világ minden pénzével mevehetetlen,

az átélt élményeket, hangtalan perceket.

Titkomat csak a változó hold ismerte,

de rudta a szívem szerelme, a fantáziám élete.

Keletkezet 2024.06.16,-------21 óra tizenöt perc.