Szürke ég.

Keszitem a pezsgőt, édes orosz nedüt,

Sovietskoj igiskoje, mint a méz és ára baráti.

Melé a kaviár, oliva bogyoval,

egyedi érzést a lelkednek, érzékeny gyomrodnak.

Budapest legdrágáb vendéglőjében,

francia izlés szerint, két fürjtojás,kellő öntetel,

békacomb, galambszív, habos tejszinnel,

gesztenye sülve, gesztenye piré, Don Perinyon, 12 éves.

Libamáj savanyó öntetel, baget kenyérel,

teknösbéka tojás, tengeri köret, zöldel.

Legvégén kinai fecskefészek, kecskesajt szelettel,

Japán susi, sakeval leöblitve.

Megjöt a számla, és fejenként lebontva,

kétszáz euró, borravaló még az ablakba.

A három francia nő, a magyar képviselő,

ötödiknek én voltam a forditó, öszekötő.

Nevetve fizeték ki az 1.100 eurot,

a pincérnő, majdnem a főldig hajolt.

Megkötetet az üzlet, és első szálitásra, 

megegyeztek szerény 100.000 euróba.

Csodás szép idők, emléke élénken,

megdoban hangosan a fáradt szívemben.

De van mire emlékeznem és csak ez a fontos,

bármit elveszithetsz de ezt soha.