Sztravinszkij - Tűzmadár.

Szeptember kilencedik napja, öt óra ötvenöt perc,

lelkemben a láng mindent felgyüjtva, indulok a pokolba.

Ha ezt a páncélt amit magamra adot a sors, valaki megkarcolja,

annak "reszeltek" mert ha Kállai Marika nem volna, már nem lenne torka.

Eljött az az idő amikor 1990-ben, minden a feje tetejére állt,

ember ember ellen, kutya kegyetlen lett, mert az aranybányász !!!

A sogorom megtanitott arra ha azt akarod, körülöted irtozat,

használd az öklödet, de ha kel a "körmös bokszered"(öklöt védő acélkesztyü).

Amikor az első világháboru után az olá román Erdélyt elfoglalta,

az igaz magyar hón darabokra hulva, a nagyapám testvére.

Minden mocskos románnak neki ment, és belölük hetet,

kinyirt és pöcegödrökbe bedobva, a családjával Ausztráliát választotta.

2024 let számomra az az év amikor eldöntötem, nincs töbet kegyelem,

Ha Marika követ, rendben de ha nem akkor sajnálom de Szombathelyet.

Elhagyom mert nem akarok alkoholisták és nácik között élni,

a Zimerman Jánost élve kerülgetni, mert a torkát el tudnám vágni.

Az igazi katona az orosz mert ott a tél borzasztó, és a farkasok,

igazi vadálatok, írtozatosan kegyetlen ragadozok, túlélő fajok.

Napoleont is az orosz tél gyözte le, mert az orosz katonák ereibe,

nem vér fojt hanem votka, de ha az kevés volt, azt tiszta szesszel potolt.

Mind a két világháborut rengeteg áldozattal de végig harcolta,

az elenségeit dalolva küldte a sötét pokolba, a hadifogjokat Szibériába.

Őserdöben velük épitetett igazi gyárakat, és aki lázadozott,

azt tiszta lelkiismerettel a farkasoknak elevenen oddobott.

Ezt egy olyan ember mesélte el aki valami csoda folyamán,

hét év oroszfogság után csontsoványan, de haza érve.

Évekik gyötörték a rémálmok és soha olyan filmet,

ahol vadálatok is szerepeltek, még véletlenül meg sem nézet.

Nem félnék külföldre menni mert beszélem az angolt, franciát, 

olaszt és portugált, és mivel választani tudok szívem szerint.

Rióba mennék mert adigra repülövel is közlekedhetnék,

azt is letagadnám hogy magyar voltam, ezt az országot a pokolnak.

Virad a reggel, csendes esővel, hideg gyümölcsel,

zsiros "deszkával, alacsony patkával", csomó patkánnyal.

Egy szót sem szólók mától senkihez mert a lelkem,

lángokkal körül véve, és a három fejü kutyámmal, a poklol álatával.