Szerelmem, vétkem.

Csodás és erös, sokak szemébe igazi hős,

a Dózsa Győrgy utcában, mind a két vanatállomást.

Bejárta és a külföldi turistákat, a legdrágább szálodákba,

ha az órát be nem kapcsolta, a fuvar dijat, fontba, svájci frankba.

Feketén ha beváltotta a pénzváltó 30% levonva,

ő istudta de mást nem tehetet, ezért mindig elkeseredet.

Amikor műszak végén hajnali ötkor, royál votkával,

elpanaszolta sajnos kegyetlen egy nőnek sorsa.

Amikor elmondtam neki : - Utlevelem külföldi, konzulátusi,

engem sehol senki nem fog elenörizni, és bennem lehet bízni.

Boldog volt, és amikor az éjszakába, román menekülő ausztriába,

a határon túl érve, akkor ha felmutatott 500 nyugatnémet márkát.

Tiszta haszon akkor ha a taxiba, én az anyos ülésen,

hátul három román, tul minden galibán, bámult bután.

Fejenként 5.000 forintot, a taxisoförnek leszurkolt,

mindenki nagyon boldog volt és Ő szájon csókólt.

Belerázkodtam és megkértem : - Aranyom, ne ted ezt velem,

az érintésedtől fel fór a vérem és te túl csodás, életrevaló vagy.

Elmentünk hozzá, és azt mondta : - Zuhanyoz le, én addig,

reggelit készitek és tudom szereted a finom deszertet.

Élveztam ahogy a testemen a foro víz végig folyt,

el sem hittem hogy bejött meztelen és ilatos tusfürdővel.

Hajamat, hátamat, fenekemet, és a nyakamat maszirozva,

a harci fegyverem, kökeményen ágaskodott, a vérem felfort.

Hozzám tapadt és amikor minden testrészemet megmosta,

éreztem hogy nekem végem van de a háloszobába, Ő hanyat.

Magába fogadot, és amikor a csucsra jutotam, nem hagyot,

teljes energiám, tőb ezer kis Bencémet, befogadta, és állomba.

 Megkérdeztem : - Tündérem, ha teherbe esel, én boldogan,

jó apa leszek mert nekem csak egy gyermekem, de nem láthatom.

Az egyetlen feleségem akitőt tizenegy éve elváltam,

nem engedi meg hogy meglátogassam, de csak a nevem.

- Ne hid hogy nem lennék boldog de sajnos egy műtét miat,

nem lehetek anya és ezért egyetlen férfi sem, szeretni ? Nem !

Tudod te egy nagyon értelmes ember vagy, én csak egy "selejt",

akit minden férfi csak egyszer ejt, utána meg sem ismer, mert kalandra fel.

Nem értetem meg de amikor eltünt életemből, mert kiment külfödre,

szép gondolatomat elvitte, és négy levélbe ismertette, mi lett vele.

Az utolsó levelének pecsétje elárulta nekem, valami Amerika,

egy egyedi városban telepedet le, pontosan Wasingtonba.