Március négy.

Három nap három éjszaka,

fejemen a kalap, igazi panama.

Dögkesejünek patkányra fáj a "foga",

aranyhörcsögnek gazdag a rokona.

Akinek vak a szeme, de jol vág az esze,

borotva élen táncol, és káposztát "párol".

Tönköket hasogat, madárijesztöket oktat,

harkájokat férgekkel, kukacokkal laktat.

"Leveles ládát", rügyek pattanását,

apró levelekkel, hámló kérgekkel.

Még szerencse hogy a fehér hovirág,

kibontja egyedi menyaszonyi ruháját.

Kék ibolya, nefelejcs, égszinkék szemek,

válraomló csodás szőke hercegnők, o egek.

"Fehér lovon", királyfiak kardjukat kirántva,

három, hét és tízenkétfejü sárkány fejet levágva.  

Csipke Rozsika száz év után, kortalanul ébredt,

megismervén végre a végtelen szerelmet.

"Szépség és szörnyeteg" csodás története,

visz minket a mesék egyedi örök életbe.

Nők napja, kik képesek menyországá varázsolni a világot,

ha nem let volna a szélhámos kigyó, a paradicsomot.

Szegény Ádám ha tudta volna, lengő bordáját,

sosem hagyta volna hogy belölle kioperálják.

Háremekben a szultánok töbszáz aráját,

herélten felvigyázták, a dinasztiák tisztaságát.

Egy férfi igazi élet sajnos, nemző képessége,

rövidebb mint a nő nemapácasága.

Harcok, országok sorsa függöt mert a "skarlát betüt",

nem hiába kapta, kémek garmada, átka.

Matahari kémként mindent bonyolitva,

többtízezer embernek vitte a pokolba.

Honan indult ki ez, tudjuk Babilomba,

a kéjnőség a férfiakat kardrántásra bírta.

Ameddig két nem lesz, ez sohasem változhat,

valotlan valóság, de mégis pokoli menyország.