Kint esik, bent....

Nemsokára a két szerelmes,

a kor akkor sem más mindsima s.

Megérdemeljük egymást, mert,egy élet elteltével

szembe nézünk, tavasszal, téllel, csillagos éggel. 

Kéz a kézban, lelkünk zenével, szálló szellemel,

vitorlás hajon, egy lakatlan szigeten, mind Ádám és Éva.

Beuszva a végtelen tengerbe, lebegve, kergetözve,

delfinek énekét halgatva és ennek ritmusán táncolva.

Nem kel ide ruha, mert csak a szirének látnak,

ábrándozunk csendben a förö homokba.

Én halászok és te az ebédet megfözöd,

szedek hozzá illatos gyümölcsöt, kokusztejet.

A kenyérfárol, igazi innyencséget, banánt és datoját 

kolibri minket boldogit mert nekünk adják nászuk táncát.

Pálmafák, minden amire két igazi szív csak álmodhat,

a tropusi eső mossa tisztára, angyali mivoltunkat.