blackroze blogja
TörténelemA gyűlölet árnyékába. IV rész.
Anyosoméknál laktunk. Az első alkalom amikor ott hagytam öket, az volt amikor az iskola igazgatónője kocsit küldöt értem mert el kellet mennem Besztercére, mivel ott koncert volt és egy Kolozsvári egyetemi tanár aki többek között zeneszerző is volt, Bartok és Kodály műveket adott elő. Koncert után diszvacsora és csak másnap délután értem haza. Nekem eset, hová tettem azt a pénzt amit meg volt győzödve hogy kaptam, és saját zsebembe tettem. Amikor megpróbáltam magyarázni,ezt baráti szivességből tettem, mert boldog voltam hogy találkozhattam egy volt tanárommal. Se szó se beszéd, pofon vágot.
Szó nélkül kimentem és azegyik kolégámnál aludtam akinek egy két szobás lakása volt, és tudta mien pokolba élek. Azt mondta, anyit maradok nálla ameddig akarok.
Másnap elmentem dolgozni, és amikor a magán tanítványomnál órát tartottam, odajöt, megvárt amig befejeztem az órát és amikor a meglepetéstől szóhoz sem tudtam jutni, megpuszilt és mondta :
- Siesünk mert lekésük a mozit.
A szülő elvitt a moziig kocsival és ot elbucsuztunk egymástól. Akor kezdet "krokodil könyeket húlajtani", és könyörgöt menyek haza.
A fiammal zsarolt, és azt mondtam, le kel nyelni ezt a békát.
Az utolsó húzásuk akkor lett amikor nagymamám meghalt. Látva fájdalmamat, még egyszer utoljára sikerült megforgatni a szívemben a kést :
- Na végre, most már senki sem fog ellenem forditani. Te innen nem szabadulsz a karmaim közül.
Két alkalommal csak a sogoromnak köszönhetik hogy vissza mentem. Most is elpanaszoltam mit műveltek megint. Elborult az agya és azt mondta:
- Most megkapja anyám azt amit már rég a fejéhez akartam vágni, de elösszőr elmegyünk a polgármesterhez és kapsz egy háromszobás szolgálati lakást.
Ez meg is történt. Akkor elment a feleségemért, beültette a kocsiba és elmagyarázta neki hogy vagy odaköltözik hozzám a gyerekkel együt, vagy elmegy tanunak a vállóperünkre.
Nem mert a bátyának ellent mondani, fogta a gyerekünket és két hétig, megint úgy éltünk mind a galambok. A feleségének a legfiatalabb lánytestvére vigyázot a fiunkra, akkor még csak 3 éves mult. Reménykedtem, végre vége ennek a rémállomnak amibe éltem. De nem.
Anyossom addig ügyeskedet amedig vissza csalta a lányát. Elváltunk és még egy évig minden vasárnap a fiam nálam vol reggel 10-18 óráig. Aztán elkezdtek mindenféle ürügyet találni és akkor történt az 1989-ces foradalom. Othagytam a Nagybányai állásom és Désre a szülő városomban tanitottam egy évig. Az ottani igazgató egy vörös diplomás senki volt aki mindenbe beleszól. Akkor 1990 Debrecenben dolgoztam együt egy zongora hangolóval.Én takaritotam ki a hangszereket, javitásokat végeztem, ő neki már csak hangolni kellet.
Tudta a bánatomat és azt mondta, ha valami okosságot tud akkor számíthatok rá.
Egy délelöt, úgy rohant hogy csak na:
- Gyere, öltöz átt(nagyábol egy súlycsoport voltunk) megyünk Mátészalkára és szeptemberben kezdhetsz zongorát tanitani.
Így kerültem Magyarországra és 33 éve itt élek. Boldogan.
Megkésve de....
E vers az ami tükrözi a „megérkezésem az örök fényben.
Ha a fénybe érsz.....
Születésem óta, ellentétben éltem,
apám, gyáva volt, neki nem kelletem.
De volt egy angyali nagymamám
ki tudta, én nem vagyok más mind.....
„-Egyetlen unokám”.
Lelkének egy része, még mindig bennem,
neki én voltam, ami másnak: egyetlenem.
Megtanított annak lenni ami lettem,
sajnos így a világnak nem mindig.....
kelletem.
De eltelt hatvan négy év és abból mit...
adni tudtam mindig igaz szeretetet.
Nem csináltam magamnak faragott képet,
ezért az élet mindig megidézett....
szenvedtetett.
De megláttam amit csak nagyon kevesem,
az igaz mosolyt emberek arcán, szívében.
Ha a bennem élő fényt neked adhatom,
minden más számomra csak fájó
rágalom.
Követem utamat, és egyszer talán megérkezem,
akkor is ha sokszor kegyetlenül szenvedem.
Mások fájdalmát, könnyedén feldolgozom,
és időtlen időkig, mások felé a boldogságom
sugárzom!!!
Black Roze(Bölönyi Benedek)
talán költő vagy nem?