blackroze blogja
TörténelemAz újjá születés napja.
Sok mindent lenyeltem de ezt nem,
1989 óta a harcom szélmalma, szülöhazám.
Sohasem tagadtam meg az énemet,
nagy árat fizettem de a kamatját még mindeg törlesztem.
Letelik egyszer, mert minden hagyma főldben,
a fehér liliom könyezik a ösi temetőben.
A történelmem vérrel írt sorait, öseim által olvasot,
fekete márványlap aranya által aranyal íratott.
Szombathely "ős erdelyében" minden oly egyedi,
van aki akkor boldog ha mindezt tönkre teheti.
Se szíve, se lelke, mert sötét minden gondolata,
a pokoli belsejét szerencsére, magával "rántja" a sírba.
Holnap már szerda 17.
Pénztár és édes ábrándozás,
vienettával nyalakodás.
Nem mindenki szereti az olcsó alkoholt,
hat éve már hogy letetem a bagot.
Menyi pénzt elszortam, cigire piára,
negyvenhét évig szívtam, és egy vagyont elszortam.
A másik szenvedéjem, a könyü vérü nők és a házasságtörő nők,
mert a férjük megunta, házasság rutinját, máshol lelve vigaszra.
A legtöb pénzt a kaszinokban hagytam,
ot egy nyertes van csak a tulajdonos, aki nem elmebajos.
Ha összeszámolom, akkor ez az összeg,
kilencszámjegyü és az első is kettes.
Igen, legalább 200.000.000 most palotám lehetne,
a bank a maradék pénzemre egy vagyont kamatként fizetve.
Az egyedüli vigaszom, egy életem, egy halálom,
ezen a napon már csak a vacsorámat várom.
Már csak 33
Tizen egy, huszonkettő, csapda mind a kettő,
a huszonketesek csapdájának áldozata.
A QUAESTOR töbszázezer áldozata,
töb triliárd forinttól let megszabaditva.
Amikor apám meghalt tudta hogy,
valamit illene maga után hagyni.
A baj az hogy bedőlt ennek a cégnek,
nagyon magas kamatának és így,
3 millió helyet.
Csak 200.000 forintot kaptam és ha anak idején,
ha ezt a pénzt egy öszegben euróba átváltva,
kimegyekFrancia országba.
Marseilleben tanitot Eugen Dumitrana,
pénzét Svájcban gyütöte okosan.
Sosem nösült meg, tudta hogy férjnek,
csapnivalo lenne, és apának magát elképzelni?
NA NEM!!
Tudta hogy velem, nagyon sokat nyerhet,
előadómüvészt, zeneszerzőt, költőt, hangolót.
Szinkrontolmácsként 40 év tapasztalatal,
alapnyelv a latin, nyolc évig tanulva.
Magyar, román,angol és francia,
olasz, spanyol, és portugál de a német sem fogot ki.
Spanyolban a napok, hétfő az a hét második napja,
a "fiera" az a nap, secunda az a második.
Secunda fiéra, terca fiera, cuarta fiera, cinka fiera,
sej fiéra, a szombat az szábádó, a vasárnap domingó.
A fracia nyelven hatvan egyszerü,hatvan főlöt,
a hetven az hatvan + tíz, ezt nagyon élveztem.
Fonetikusan igy szól: szoászan di, remek kiejteni,
a nyolcvan öt, kátrven szenk, négyszer husz + öt.
A németben a huszon egyet ugy ejtik ki,
ajn und cváncig (egy + husz).
Új magyarul egytől ötig,(jék, duj, tri, stár, páncs),
románul, unu, doi, trej, pátru, cinci.
Elköszönni a szerelmemtől olaszul elemezve,
Árevedercsi ámoré, vagy Giáni Morándi.
"In genonkió rétorná a té,
in miá vita una belá dona altrá non konosé".
Ahány nyelvet ismersz anyi egyéniség vagy,
egy hajszálon múlot hogy most nem Pesten.
Sanghaj let volna boldog othonom,
2500 dollár let volna havonta a jutalékom.
Most már teljesen mindegy, repülőre már ülni,
sohasem fogok,
pedig imádtam repülni 10.000 méter fölöt.
Lenézve onan minden oly pici,
madarak szemében ez nekik sem semmi.
A nyolcvanöt, az
Beszélni a németet, azért nem mertem,
de birtam a számrencerüket, nagyon becsültem.
A világ zeneszerzöinek töbségét ö adta,
Bach, Beethoven, Schönberg, Vébern.
Stokhauzen, csodás karmester Herbert von Karajan,
karmesteri pálcája alat, bakelit lemezből töb tízmillió példányt.
Debussy tengere, Rável Boleroja, balkezes koncertje,
születését a legjob előadó müvésznek ki job kezét elvesztve.
A világon első alkalommal amikor a szimpadon megjelenve,
félkezü ember egy koncert zongorán, pedál segitségével.
A mű egy igaz mennyei csoda, let virtuozok számára a legnagyob proba,
ilyen művet zeneszerző, minden fantáziát felülmúlva.
Emlékek IV
Bécs, Ausztria, csodásan antik,
butorok, képek, csillárok, álló lámpák.
Herendi porcelán csészébe kávé,
Mozart szimfoniája, választéka.
Ha nem kértél kávét, holandi teát,
citromal, mert kiemelte anak aromáját.
teasütemény, mély fotelben kényelmesen,
négy nyelven ment a tárgyalás.
Magyarul, angolul, német és lengyel,
közös nevelőre került az amiért üzlet let az üzlet.
A németnek megérte hogy négy hónapra,
cégét alvóra(slafen gesaft) bérbe kiadta.
A bérbevevő, nem fizetet semmien adot,
mivel bevétel nélkül, csak lasú pihenőt.
A tulajdonos euroban tízezret megsporolt,
háromszáz euró neki csak zsebpénz volt.
Két embernek forintba, az 25.000 fejenként,
egy aláírásért nagyon jó pénz volt.
Én mint fórditó, üzletkötő, társszerző,
tíz üzletnél nekem negyed millió csak Bécsből meg volt.
Aki nem eset talpra, anak, szoritani kellet a nadrágszijat,
de nekem még ot volt Varsó, Párkány és Komárnó.
"Agymunkámat", drágán meg fizeték,
öszinteségemnek köszönhető, mindenki boldog volt a jólétért.
Emlékek I.
Még sötét van de szivemben hajnal,
Rahmaninoff zongora koncertjét halgatva.
valamikor felvételire készülve, szívet, lelket,
ötven évvel ezelöt is hónapokban tellet.
Bach Woltemperirtes klaviert, eleitől végig,
kielemezve majdnem kota nélkül lejátszva.
Hajdn és Mozárt szimfoniái, szintén szivembe,
lemezről halgarva, szárnyaló kezekkel vezényelve.
Beethoven páratlan szimfoniái, III, V, VII, és IX-dik,
földsüketen csak belső hallásra épitetik.
A közönség álva, éljenezve, a titán ezt nem is sejtette,
csak amikor megforditozák, látta és meghajolván,
mosolygó arcal megköszönte.
Chopin, Schumann, Shubert, csodás dalamai,
a közönséget szintén álva, egekog magasztalva.
Liszt Ferenc pokoli zongora előadó teknikájat,
hirdete a magyarok, lelkének rabszodikus tragédiáját.