blackroze blogja

Ismertető
blackroze•  2024. szeptember 9. 06:25

Sztravinszkij - Tűzmadár.

Szeptember kilencedik napja, öt óra ötvenöt perc,

lelkemben a láng mindent felgyüjtva, indulok a pokolba.

Ha ezt a páncélt amit magamra adot a sors, valaki megkarcolja,

annak "reszeltek" mert ha Kállai Marika nem volna, már nem lenne torka.


Eljött az az idő amikor 1990-ben, minden a feje tetejére állt,

ember ember ellen, kutya kegyetlen lett, mert az aranybányász !!!

A sogorom megtanitott arra ha azt akarod, körülöted irtozat,

használd az öklödet, de ha kel a "körmös bokszered"(öklöt védő acélkesztyü).


Amikor az első világháboru után az olá román Erdélyt elfoglalta,

az igaz magyar hón darabokra hulva, a nagyapám testvére.

Minden mocskos románnak neki ment, és belölük hetet,

kinyirt és pöcegödrökbe bedobva, a családjával Ausztráliát választotta.


2024 let számomra az az év amikor eldöntötem, nincs töbet kegyelem,

Ha Marika követ, rendben de ha nem akkor sajnálom de Szombathelyet.

Elhagyom mert nem akarok alkoholisták és nácik között élni,

a Zimerman Jánost élve kerülgetni, mert a torkát el tudnám vágni.


Az igazi katona az orosz mert ott a tél borzasztó, és a farkasok,

igazi vadálatok, írtozatosan kegyetlen ragadozok, túlélő fajok.

Napoleont is az orosz tél gyözte le, mert az orosz katonák ereibe,

nem vér fojt hanem votka, de ha az kevés volt, azt tiszta szesszel potolt.


Mind a két világháborut rengeteg áldozattal de végig harcolta,

az elenségeit dalolva küldte a sötét pokolba, a hadifogjokat Szibériába.

Őserdöben velük épitetett igazi gyárakat, és aki lázadozott,

azt tiszta lelkiismerettel a farkasoknak elevenen oddobott.


Ezt egy olyan ember mesélte el aki valami csoda folyamán,

hét év oroszfogság után csontsoványan, de haza érve.

Évekik gyötörték a rémálmok és soha olyan filmet,

ahol vadálatok is szerepeltek, még véletlenül meg sem nézet.


Nem félnék külföldre menni mert beszélem az angolt, franciát, 

olaszt és portugált, és mivel választani tudok szívem szerint.

Rióba mennék mert adigra repülövel is közlekedhetnék,

azt is letagadnám hogy magyar voltam, ezt az országot a pokolnak.


Virad a reggel, csendes esővel, hideg gyümölcsel,

zsiros "deszkával, alacsony patkával", csomó patkánnyal.

Egy szót sem szólók mától senkihez mert a lelkem,

lángokkal körül véve, és a három fejü kutyámmal, a poklol álatával.

blackroze•  2024. szeptember 7. 17:45

Utolsó szerelmem Budapesten

Neve Szakács Edit Eszter, ki az édes anyával,

a Tinodi utca 60 szám alatt lakot a dilis anyával.

Neki a sors csak minden pokoli rosszat adott,

pedig harminc három évig adozot, de a Questor.


Ellopta az életét, és amikor a Fiumej utcába,

rátaláltunk minden adatára, alig havi 40.000.

Már akkor is ez kevés lett volna "melegvízre",

de kitartó volt és mivel én akkorhavi negyedmillót.


Bemutattam ahol kellet és innen kezdve,

kettőnk közt minden ment felesbe.

A Nyirábrányi házát kiadta kamatra,

a bankszámláját havi 20.000 dagasztotta.


Én akkor voltam hatvannégy Ő alig ötven,

de az anya amikor elment vásárolni.

minden alkalommal 10.000 kapot és akkor,

lefürödve, tisztán az ágyába egymásnak.


Mindent megadtunk, és tudtuk, 

sajnos gyerekünk már nem lehet.

De azért még benünk ott lobogot,

láng mely nem érintett felszínt csak eget.


Amikor 2023 január másodikán fél testemet elvesztettem,

neki mindkettőnk munkáját, de a féltestvérét bevonva.

Ő Budapesten maradt, engem öt hónap korház után,

Szombathelyre vittek és sajnos már semmit nem reméltem.


Két lábra állni öt nap és járokerettel "táncolni",

a kerekes székből végleg "kiszálni", mind veréb ugrálni.

Újból megnyilik elöttem Europa, mert egy Zepelinnel,

felszálok az égbe, a tejutra lépve, csillagok közt.

blackroze•  2024. szeptember 6. 11:09

Hat ember szeptember.

Lasan kialakul minden de, 

ha csak az eszem minden kincsem.

Szememen lencse, rajtam egy fecske,

melletem nem egy két hét menyecske.


Aki a nőket nem tudja tisztelni,

annak a férfi nevet is kellene szégyelni.

El sem hiszem amikor egy pénteki napon,

délben bemondták az egyetemen, öt nap.


Tatarozás miat, minden tevékenység elmarad,

dél elött kiálltam az országutra, stoppolni.

Mindha meg lettem volna átkozva mewrt máskor,

pár perc alatt mindig megállt valaki, most miért nem ?


Rágyujtotam egy angol cigaretára, és füstölve,

elmerültem magányban de egy ezüst haju tündérbe.

Megkérdezte : - Ne haragudj de elfogyot a cigim,

kávé cigi nélkül, elmehet az eszméletlenségbe.


Kávéja volt és egy pohárból itunk és nevetgéltünk,

amikor már ezen túl letünk, mondta : - Ezt ő jobban tudom.

Állj úgy mindha semmi közünk nem lenne egymáshoz,

öt perc és már száguldunk te meddig, én Beszterce bányáig.


- Én Désre megyek, ahol a szüleim laknak,

életem értelmét, zenét, szerzeményeimet.

A másis szakmám a zongora hangolás édes ábrándozás,

de mindenre van álldot megoldás mert az üres zsebbe,

                                                           szomoru a kotorászás.


Nahát ez hihetetlen véletlen, nekem is van egy egyedi hangszerem,

mikor tudnád felhangolni és igérem bármit fogsz érte kérni.

Az otani zeneiskolának hangszerei is szakemberre várnak,

nem fognak plafont szabni az árnak mert a szülök a tényezők.


Két nap mulva hajnalok hajnalán indultam Besztercére,

reggel héttöl tizennégy óráig, az első öt hangszert.

Elmentem a Márta Gabikahoz, és az övét is felhangoltam,

akkor mondta, ö már túl van negyvenen, de lelke még husz sincsen.


Megvacsoráztunk és lezuhanyoztunk, egymás karjaiba landoltunk,

semmi sem szebb mind az amikor attól nem kel félni hogy.

Gyereket nemzeni, mivel Gabika már erre sajnos képtelen,

de ágyba már legalább hat éve nem volt senkije, de ezt ?


Eltelt két hónap és amikor nekem elujságolta : - Hihetetlen,

úgy néz ki mégis teherbe estem de ne csinálj ebből gondot.

Felnevelem és legalább életemnek ez lesz új értelme,

szívemnek te leszel az utolsó csodás szerelme, élete.


Sajnos csak álterheség, de nem vereség,

amikor elváltunk, elhatároztuk soha, soha.

Nem az a fontos hogy ki az aki ér, foró vér,

szép élet számára, a boldogság határa. 

blackroze•  2024. augusztus 18. 03:28

Augusztus 18.

Első rész.


Sötét éj, hajnali három óra,

denevér már vár arra hogy Izaura.

Dehogy vár mert ha az egér farok,

kikandikál, neki már nem tánc a rok.


Bagoly is ébredezik, harmatban "megmártozik",

pápaszemét felteszi, egy két kört, repülve.

"Belenéz a hűtőbe, és mirelit egerét,

mikroba ropogosra, a fényt a szen János bogár adta".


Indulna a száz lábu randira, ideje hat óra,

adig ötven pár lakcipöt fényesre pucola.

Hangol a tücsök mert a cselója,jobb mint a hegedű,

hátára veszi, és indul gyalog mert messze van Budakeszi.


Áldot a csend mert ilyenkor mindenki "tentikél",

aki éberen örködik nem más mint Abigél.

Valamikor amikor aktivan dolgoztam,

a XVIII ker. a Tinodi utcában, eső után, csigákra "vadásztam".


72 órát éheztetem őket, és mikor megtisztultak,

zubogó foro vízben, "megfürösztötem", házukból "kitelepitettem".

Amikor a haveroknak, tejfőlös öntettel, az asztalra téve,

elöte egy korty boroka pálinkával, lukulusz salátával.


Eték is mint a kisangyalok, mert tudták amit én nekik adok,

az mindig egyedi, és már mindenki kérdi : - Kavé, tejszin ?

Főnők, mi lesz a tizorai, mert akkor addig füvet kel nyirni,

a műtóban a kacsákat kel megetetni, libákat hizlalni.


Száz liba egy sorban, csalánal és kukorica darával,

hat hét alatt, kilos lesz a májuk, és a leadásuk.

Lerbe megsütve, szárnyuk levesbe, melehusuk panirba,

mellé ropogos hasábburgonya, cékla vagy paprika saláta.


Aposom mester szakács volt és mivel a vadászegyesület,

ott evet ott ivott és ot hüsült nem keveset.

Őzhus, nyúlhus, szarvas gombával izesitve,

vörösboros mártásban száraz borral leöblitve.


Egy élete van minden halandonak, ezt kel értékelni,

a becsületes munkától sohasem szabad megretenni.

Mindig is voltak veszéjes munkakerülök de számukra,

ot volt a köfejtő, gránit kavics örlő, és semmi tető.


Második rész.


Ebéd után ellazulva, mert a délelötött,

átudvarolva, az egyetlen Marikámmal az árnyékban.

Kis kezét kezembe téve, kezém a szívére téve,

minden dobbanása számomra egy csodálatos zene.


- Tündérkém, egy biztos hogy hétfőn az lesz az első dolgom,

kérvényemet hogy végre kelhesünk egybe, szépen sorrendbe.

Egy szobába kerülni, étlen, szomjan is egymás mellet lenni,

csak csókólózni, senkivel nem törödni, éjt nappalá téve, szeretkezni.


Tudom volt már erre példa, de nem annyira sűrűn, és polgári esküvö után,

ne nézenek minket, mert mi sem vágyunk másra, csak egy vallomásra.

Egész délelött, nevetünk és akik együt láttak, megcsodáltak, gratuláltak,

sok boldog évet nekünk kivántak, mert utánunk mások is lesznek bátrak.


Az élet olyan mind a lépesméz, mert ménnél tovább tart,

pempőre, propoliszra, vacsora után francia pezsgőre, holdfényes tetőre.

Ha csilagos az ég, rózsák ilatába, rezgő fényekbe, szenjánosok fényébe,

tizenkét tücsök, ciripelése adja a hangulatot, és Marika a családod.


Tudjuk, akkor lesznek igazán boldogok, ha csak egy pát napra,

a kertes házukba, együt tartozkodva, mindenkinek ez lene maga a csoda.

Minden együt töltöt perc egy Isteni ajándék, amitről már lemondtam,

de mégis ezt a csodát amit már nem vártam, párban, párban, párban.  


Harmadik rész.


Nyerő nap nekünk az azgusztus 21, mert a Barbara,

idehívja a polgármestre és szépen felöltözve.

Meglesz az esküvő, szívet melengető, nekem csak Ő,

az egyetlen és utolsó igazi nő hatalmas lélekmentő.


Szeretnénk nászutra menni, éjszakáróléjszakára,

egymás mellet ébredni, felüdülni, virágot ültetni.

Az éjszaka csendjét csilloagok táncoló fényét,

a hóldszép léányával, hárman párba táncolva dalolva.


XXI század számunkra, oly egyedi, mert szeretni,

az életünk minden ajándék napjában egymást csodálni.

Elmeni Párizsba, Londonba, Madridba, de főleg Velencébe,

gondolán, gondolván, utána a milánoi Skálában, Verdy operában.


Megnézni a Vatikánt, és miután az egyházi esküvönket,

Bence atya a kápolnába megáldotta, a sziksztusi kápolnába.

A Romai pápa ki ma világot bejárta de az áldását ránk,

magyarul adhatja, és jób kezével az örök életet ránkruházza. 


blackroze•  2024. augusztus 17. 18:23

Szerelmem, vétkem.

Csodás és erös, sokak szemébe igazi hős,

a Dózsa Győrgy utcában, mind a két vanatállomást.

Bejárta és a külföldi turistákat, a legdrágább szálodákba,

ha az órát be nem kapcsolta, a fuvar dijat, fontba, svájci frankba.


Feketén ha beváltotta a pénzváltó 30% levonva,

ő istudta de mást nem tehetet, ezért mindig elkeseredet.

Amikor műszak végén hajnali ötkor, royál votkával,

elpanaszolta sajnos kegyetlen egy nőnek sorsa.


Amikor elmondtam neki : - Utlevelem külföldi, konzulátusi,

engem sehol senki nem fog elenörizni, és bennem lehet bízni.

Boldog volt, és amikor az éjszakába, román menekülő ausztriába,

a határon túl érve, akkor ha felmutatott 500 nyugatnémet márkát.


Tiszta haszon akkor ha a taxiba, én az anyos ülésen,

hátul három román, tul minden galibán, bámult bután.

Fejenként 5.000 forintot, a taxisoförnek leszurkolt,

mindenki nagyon boldog volt és Ő szájon csókólt.


Belerázkodtam és megkértem : - Aranyom, ne ted ezt velem,

az érintésedtől fel fór a vérem és te túl csodás, életrevaló vagy.

Elmentünk hozzá, és azt mondta : - Zuhanyoz le, én addig,

reggelit készitek és tudom szereted a finom deszertet.


Élveztam ahogy a testemen a foro víz végig folyt,

el sem hittem hogy bejött meztelen és ilatos tusfürdővel.

Hajamat, hátamat, fenekemet, és a nyakamat maszirozva,

a harci fegyverem, kökeményen ágaskodott, a vérem felfort.


Hozzám tapadt és amikor minden testrészemet megmosta,

éreztem hogy nekem végem van de a háloszobába, Ő hanyat.

Magába fogadot, és amikor a csucsra jutotam, nem hagyot,

teljes energiám, tőb ezer kis Bencémet, befogadta, és állomba.


 Megkérdeztem : - Tündérem, ha teherbe esel, én boldogan,

jó apa leszek mert nekem csak egy gyermekem, de nem láthatom.

Az egyetlen feleségem akitőt tizenegy éve elváltam,

nem engedi meg hogy meglátogassam, de csak a nevem.


- Ne hid hogy nem lennék boldog de sajnos egy műtét miat,

nem lehetek anya és ezért egyetlen férfi sem, szeretni ? Nem !

Tudod te egy nagyon értelmes ember vagy, én csak egy "selejt",

akit minden férfi csak egyszer ejt, utána meg sem ismer, mert kalandra fel.


Nem értetem meg de amikor eltünt életemből, mert kiment külfödre,

szép gondolatomat elvitte, és négy levélbe ismertette, mi lett vele.

Az utolsó levelének pecsétje elárulta nekem, valami Amerika,

egy egyedi városban telepedet le, pontosan Wasingtonba.