blackroze blogja

Gondolatok
blackroze•  2013. július 24. 15:31

Remény az éjszakában

Akinek ezt a helyzetet köszönhetem egy olyan ember, aki elfogadja a társadalmat olyannak, amiien de nem mindig marad érzéketlen, az undorító dolgok láttán. Megundorodott attól, hogy állandóan csak a csúfság tárgya vagyok egyes emberek szemében és ezen egyszerűen úgy változtatott, elküldött egy olyan emberhez, aki az én tulajdonságaimat tudja értékelni. Nem tudom, hogy tudnám egyáltalán meghálálni, talán azzal, hogy hosszú távon megállom a helyemet még akkor is, ha néha lesznek kisebb kihagyások, de összességében nem hagy elveszni a kétségbe esésben.

Ma csak fél napom volt, de érzem, még nem kis dolgokat fogok megtenni ezen a héten. Bízom benne, ez így is lesz.

És ott az ami azt emberben tovább pörget mindent.

blackroze•  2012. december 31. 13:02

Egy eskü

Eldöntöttem, elmegyek ebből az országból bármi áron.

Nem fog érdekelni senkinek a vélem. Én eddig is mindenkinek csak jót tettem de, ezen túl annyira önző leszek, amennyire lehet. Egy kínai nőnek kezdtem el udvarolni és eljutottam addig, hogy feltette magának azt a kérdést, lehetséges lenne, az hogy a világon én lennék az, aki öt nagyon boldoggá tudná tenni?

Nem tudom de az biztos, olyan formában kértem meg a kezét ha ez után nem fog megtenni mindent hogy találkozzunk akkor én vagyok a Notre Dome  toronyőr. Túl fokok lépni mindenen, és ha 9000 kilométerre találom meg álmai nőét, odáig fogok menni.

Mi is az, amit a szerelem szó jelent? Mindent, amit az ember érez, belélegez, vagy utolsó sóhajként kienged a testéből. És aki ezt nem érti meg az, vagy vak vagy, na döntsed el mi.

Én menni fogok a saját utamon akkor is ha bele pusztulok de nem fogok megállni csak ott ahol Marco Polo megtalálta az egyensúlyt és a békét. Én is ara várok, mert itt, ami vad az, maga a pokol. Az, amit most hallgatok az " A hold sötét oldala. Mit számit, minden amikor csak a halál az ami véget vethet minden érzésnek, minden fellángolásnak, minden eszmének ami csodát jelent és egyben az emberi intelligencia koronáját viseli vagy ép a pusztítás kegyetlen nyomait. Minden háború közelebb vitt ahhoz az állatvilághoz, amiből állítólag kiemelkedtünk de, minden alkalommal újból és újból visszacsúszunk ugyan abban, a mély árokba ahonnan kikecmeregtünk.

Én megtalálom az utamat. Rá jöttem, hogy tudom olyan szinten használni a javító programot hogy, az engedelmeskedjen nekem, mint a GIN, akit dörzsöléssel tudunk kicsalni a csoda lámpásból. Meghajol a vasakaratunk ellőtt, és minden kívánságunkat teljesíti. Mert mi tudjuk uralni és megírni azt a mese világot, amiben általunk születtek meg és keltek életre.

Az emberi élet csak egy villanás de tegyük értékessé, hogy senki sem tudja mondani ez hiába lobbant el.

Köszönöm Istennek hogy engem alkotott, még akkor is hogy ezt a földön tartózkodásomat egy emberi életre szorította vissza. Remélem az, amit magam után hagyok, az igazolni fogja. Még ha kortársként nem találtak meg, klasszikusként jó leszek tananyagnak.

blackroze•  2012. szeptember 20. 11:16

Emlékek az ujjászületéssemről

Túl estem az utolsó felkészítéseken és bevonultam a műtőbe.
Lábon. Kicsit szédültem ugyan de nem akartam mutatni. A szúrás a gerincben volt az utolsó dolog ami fájt. El kezdtem számolni vissza fele de csak 4-ig jutottam el. Ott sötét lett. Viszont egy adott pillanatban meg elevenedett körülöttem minden. Súlytalan lettem és láttam magamat amint 3 évesem nagy élvezettel eszegetem a kertben a paradicsomot. Természetesen mosatlanul de soha semmi bajom nem volt.
Kedvenc búvó helyem a zongora alatt volt. Ja, elfelejtettem megjegyezni hogy édesanyám meg a csodálatos nagymamám zongora tanárok voltak egy kis erdélyi városban. Imádtam ahogy a hangok körül vettek és hihetetlen hatással voltak rám.
...................................................................................
Az első nap az óvodában. Végig mentünk a főutcán és az volt furcsa hogy ott kellet maradnom egy csomó ismeretlen gyerekkel együtt és mi az amit egyből megtaláltam? A zongora volt. Senki sem mondta hogy nem lehet nyomogatni a fehér és fekete hangokat adó elemeket így kipróbáltam azokat a kis dallamokat amik a fülemben megmaradtam. Nagyanyámnak fel lett hívva a figyelme és onnan kezdődött a zenei pályafutásom.

blackroze•  2012. szeptember 16. 13:21

Emlékek az újjászületésemről.

Amikor megtudtam, hogy miért is vannak a rosszulléteim, csak szépen leültem és elgondolkoztam, most akkor ez mi is akar lenni. Érdekes az, amikor tulajdon képen beteg szállító és műtősfiúként dolgozol és kiderül, hogy neked is van egy olyan nem kívánatos dolog a testedben, amitől vagy megszabadulsz, vagy....És én akkor a rákos betegek között dolgoztam. "Akasszák a hóhért" mondták a kedves munkatársaim akik, azt hitték magukról, ki van zárva, hogy ők is ebbe a helyzetbe kerülhetnének. Pedig minden ember halandónak születik és ezen, senki nem tud változtatni. Azon a napon, amikor közölték velem, vagy a műtét vagy a 2001 már nem érem meg, fél éjszaka sétáltam a korház udvarán de azt mondtam, ameddig van egy esély, hogy tovább léphessek, addig mindent meg fogok tenni ennek az érdekében, tehát jöjjön, aminek jönnie kel.

Nem is tudom mi járt akkor a fejemben, amikor a műtét vezetője megkérdezte, szeretném e megtudni, hogy fog ez az egész lezajlani? Lényegében a nyelőcsövemen keletkezett egy diverticulum, pontosabban egy nem kívánt gyomorszerű tágulat, ami lassan megtelt megkövesedett ennivalóval és ez időnként nyomást gyakorolt a főütőérre és ezért produkált ájulási tüneteket.

Mivel nem kicsit ijesztettek rám közöltem a doktor úrral hogy nem tud érdekelni de, ha mégis meghalnék műtét közben azokat a szerveimet, amik még használhatók szívesen fel ajánlom olyanoknak, akik ez által tovább élnének.

A kijelentésem teljesen ledöbbentette ezt az embert és közölte velem, hogy semmi szín alatt nem vállalna olyan műtétet, amit nem tudna sikerre vinni. Nem lesz egyszerű de, garantálja, hogy még sokáig fogom tudni áldani a keze munkáját. Ez volt 2000.IX.25. Délután elő készítetek mindent, és este már nem kaptam vacsorát csak nagyon sok folyadékot. Érthető is mivel nem szerették volna, ha olyan dolgok történnek, amik meg nehezítik a műtétet.

És felvirradt a 26- a műtét napja és én úgy készültem erre mind a halálra ítélt. Megborotválkoztam és imádkoztam.

 

 

blackroze•  2012. augusztus 28. 11:18

60 másodperc odaátról.

2000.IX.26. Életem egyik olyan hihetetlen pillanata amikor el kellet döntenem alávetem magam egy életmentő mütétnek vagy feladom.A legborzalmasabb mégis az volt, azért vetem magam e mütét alá mert ha nem sikerül akkor legalább a szerveim amik meg felhasználhatok lettek volna akkor azok tovább éltek volna egy olyan testben ami még élni akar. Mert én nem.Különleges az emberi élet. Annyira ragaszkodunk sokáig ehez a jelenséghez hogy észre sem vesszük menyire értelmetlen is az egész.

Altatás kezdete és teljes sötétség. Még dobog a szív és egy adot pillanatban fény vesz körül. Tudatában vagy hogy időutazásban kezdesz de öröm tölt el hogy vége. Olyan pillanatok lépnek elő amik már majdnem felejtősek voltak és mégis fénysebességel peregnek le a szemed elött.

Amikor mégis az intenziv osztályon magadhoz térsz azt kérdezed minek.


Ez csak egy vázlat de nem tudom van értelme ezt bőviteni.