blackroze blogja

Tíz éven keresztül, Nagybányán, Szatmár,

Arad, Nagyenyed, Déva és Brasó.

Sok volt az utazás de korán indulva,

énekelve utaztunk, ez volt a főproba.

Moldovában sok volt a kolostor,

férfi énekar, szerény vacsora, 

éjszakáinkat közös cellában,

kemény fekhelyen diófa ágyban.

Fiatalon nekünk semmi sem számitot,

de bezárva élni nekünk ez let volna a "sok".

Világot járni, csodákat látni,

egy életre mint madár szabadon szálni.

                1970.Hatalmas árviz sulytotta az egész vidéket. Azal kezdödőt hogy május 1-től 14-ig megállás nélkül ömlöt az esőt.A mi szerencsénk az volt hogy a házunk dombon ált, de töb falut elmosot. Családok százai maradtak semmi nélkül és csak annak tudtak örvendeni, katonai helikopterek menteték meg az életüket.

                A város apraja naggya segitet felhúzni az "árviz károsultak" városát. Junius, julius és augusztus hónapjaiban napi hat órát segitetünk ezeknek a családoknak. Akinek olyan butora volt amit nélkülözni tudot, azokat oda adta ezeknek a családoknak akikneg még egy csészéje, tángyérja, pontosabban csak a kétségbeeset életük maradt.

               Az élet viszont ment továb és szeptember 15-től el kezdtem gimnáziumba járni. Minden vasárnap a tanitás ideje alatt, feljártam Kolozsvára, előkészitőre. Főleg a zongora órák voltak a legfontosabbak. első három évben Farkas Magda élőadó müvésznő foglalkozott velem.

               Az utolsó évben a legjobb tanitványára bízta az utolsó simitásokat. Tabacu Marius volt a neve és ötödévét járta. Akkor már csak napi négy órát kellet az egyetemen töltenie de mivel nem akart egy kisvárosban korepetitori állásban belefáradni, úgy hogy senki sem sejtette, aláirt egy szerzödést egy Londoni filarmoniával ahol szolistát kerestek. Amelet, hihetetlen memoriával rendelkezet, mert ha egyszer végig halgatot egy művet azt játszi könyedséggel le tudta vezényelni. Amerikába is volt nem kevés fellépése de, tudot nemet mondani. Hiába ajáltak fel vagyonokat, akor már feleségül vet egy angol lányt, két lánya születet.

              Szép város kolozsvár.

Tanulni, tanulni, gyakorolni,

énekkarban járni, szinpadon állni.

Ősbemutatokra, felkészülni, szerepelni,

zeneszerzők elismerését, kiérdemelni.

Első ilyen csodás élmény Kolozsváron,

a filmrevaló változatát Bucarestben.

A darab irója, Adrian Paunescu volt,

a Ceausescu család pacsirtájaként,

                               hires let és túlfizetet.

Sajnos elszált vele a ló, 

mert a nyalizó ember undoritó.

Bele ártotta magát az igazságban,

el kellet a börtön elöl menekülnie, 

                                  Amerikában.

A második Hunyadvárában, 

a harmadik, tengerparton Konstancában.

élmények melyeket senki nem vehet el,

boldog aki emlékeből tudja boldogan,

                                         élni kel.

Úgy látszik jó voltam mert, finom csoki mikulást kaptam, és könyü kérdést. Ma végre pihenhetek. Holnap énekkar, Bingó. Csodás havazás.

              Egyre hosszabak az éjszakák. Az év leghosszabb éjszakája az december 21-22. Utánna ujból nyúlnak a napok, rövidülnek az éjszakák. Most 14.47 a pontos idő. Jót aludtam és frissen ébredtem. Gyümölcsöt eszek, almát, narancsot és kiwit. Ez ami nagyon egészséges. Kis séta?

Soha nem gondoltam volna, az emberek hány százaléka nem tudja elfogadni azt, senki nem halhatalan ebben az árnyék világban. Az első emlékeim visszanyulnak három éves koromig. Hatalmas négyszobás lakásunk volt. A utcafrontra három szoba, L alakba végzödőt, és folytatodott a negyedik szobával konyhával, hatalmas fűrdöszobával.Mivel anyám is és drága nagymamám othon tanitotak zongorát, két zongoránk volt és a szépszobában, ahol a nagyvacsorák szoktak lenni, ott egy koncert pianinó volt. Azon szoktam gyakorolni amikor mind a ketten tanitotak. Nem én döntötem úgy hogy tanár legyek. Egyszerüen beleszülettem ebbe a csodás zenevilágban, ahol Bach, Beethoven, Chopin, Liszt, csak pár zeneszerzőt emlitek. Életem első 19 éve maga volt az a csodás állom amit visszsírok. Felvételi a Kolozsvári zeneakadémiára, négy boldog év. Akkor ismertem meg azt a nőt aki miat Nagybányát választottam. Pontosabban a Nagybányai művészeti gimnáziumot. Ő volt életem nagy csalodása. Hittem abban hogy egy gazdag család, és mindenük csupa ragyogás. A szülei és három lányuk, ez az álszent nő volt a negyedik. A szülei egykét szobás lakásban laktak. Ennek a nőnek egy minigarzon szolgálati lakása volt.