blackroze blogja

Oktober 30, egy döntő nap,

holnaptol minden itt csak szürke.

Meguntam a férgeket, a könyú nőket,

Pénzért mindenkit megcsalnak, 

                                férjeket felszarvaznak.

Igaza van a igazhitüeknek,

nem adnak nekik semmien szerepet.

Gyerekeket szülni, álarcot viselni,

hogyha "fére lének" kegyetlen halállal

                                       vezekelnek.

Egy egyedi nyáron amikor a Kerezsi Gyuri bácsinál,

két hetet terveztem és mindennap a fürdőbe kimentem.

A Fekete sas szálodának ő volt a mindenese(víz, gáz, konyhai gépek,

ezért a jólfizető vendégeit a Gyuri bácsi 6 szobás lakásába küldte.

Szombat este mecset néztünk utánnahajnali kettőig,

sörözgetünk és reggel 9-kor a száloda igazgató azzal ébresztet :

Benedek úr ha Istent ismer kisegit mert tudom Őn sok emberi nyelvet,

de nekünk a pakisztáni angól az sokkal rosszabb mind a kinai.

Hat pakisztáni várt kint csendesen, én gyorsam hideg vízzel,

kimostam szememet és "helyre pofoztam az elmémet.

Elkezdtek hadarni de én intettem : - Legyetek szivesek lassitani,

nem sietünk, tehát tessék elörröl kezdeni, de kávézni ?

Az első héten a Gyuri bácsi főztjét imádták és dollárral honorálták,

a fia aki taxizot a barátjával együt csak minket hetünket szálitot.

A második és harmadik héten, sokat beszélgetünk, és megkérdezték,

az egyedül álló férfiak, kötelezetség nélkül hogyan szoktak kielégülni.

Egy vidéki szálodába, ahol nem hivatalosan de ott volt a kurvák tanyája,

erről a rendörség is tudott de mivel mindegyikinek családja volt.

Szemet húnytak mert rengeteg pént kaptak és a gyerekeiket,

az angól fővárosba járatatták az Oxfordra, de volt aki Amerikába.

Egy este amikor kicsit több lett a pia, a legidössebb elmondta,

vissza nem mehetnek mert ott vár rájuk az akasztófa, mert a foradalmukat.

A hatalom vérbe folytotta de mielött bármi is megtörtént, Svájcba egymillió dollár,

várja öket de Belgrádba, egy okmányhamisitó minden pappirjukat "tisztára mosta".

Mondták menyek velük és mindent megadnak mert öt nyelvet szinkron szinten beszéltem,

sajnálkozva ugyan de rlmondtam nincs az a pénz amiért "gyökértelenné válnék".

Itt van a családom, a munkám az életem, szerelmem, minden ahol férfi lettem,

sajnos ezt nem tehetem, mert nem szeretnék idegen országban legyek lelketlen.

Sajnos 1989 decembere után 1990-ben össze omlot minden, és amikor ráébredtem,

nagyapám és anyám is azt mondta, szálja az ég felé ott ahol az élet kortalan.

Debrecen, Mátészalka, Piricse, Ramocsaháza, Dunaújváros és 1995-től a főváros Budapest,

azota már mindent kiprobáltam de mind a macska, mindig "talpra álltam", csodára ?

Október, eddig minden mi rosz,

oltás két féle, rémes mert minden ember fél.

Amiota itt lakom három ember hagyot itten,

az első a Német István de neki a gyomor rák.

A második volt a Bödör István, kit az élet,

gyerekként már az utcai harcra kiképzet.

Életének 30 évét börtönbe töltötte,de késsel,

a környezetét rémületbe tartotta és még a börtönbe,

                                      császár volt és az örök büntetője.

Amikor kikerült,és a Bogáti uti Idösek othonába,

az emlékek elöl elmenekült az alkoholba.

Nekem nagyon sok ajándékot adot,(három rövid nadrágot,

eső kabátot, sálat, két gyönyörü inget és mindent elmesélt).

Lányokat futatot és egy 10 centis rugos késsel vagdalkozott,

amikor kimentünk a kisboltba, minden boldogságát a pia adta.

Megkérdezte, szerezen nekem kurvát de mondtam, nekem van szerelmem,

a Szilviába "nyakig beleestem" és minden pénzemet ráköltötem.

Amikor viszont megkértem a kezét közölte, feleségül biztos hozzám nem jönne,

megtudtam, három férje volt legalább egy tucat szeretője, és akkor hult le.

A szerelem "vakságának kötője", többet nem is néztem feléje, mert a lédisége,

attól kezdve mindenki megutálta, csak a családja ritkán ugyan de meglátogata.

Azért nem türték meg othon mert a fekete lelkét ha bárhól kiengette,

olyan volt mind "Pandora szelencéje" és a világot megmérgezte, beteggé tette. 

Hónapokon keresztűl az irásba menekültem és megfogadtam, ilyen sebet,

egyetlen nő sem ejthet rajtam, de a kalandra vágytam, mert nő nélkül ?

2018-2022 között megismertem a Szakács Edit Esztert, és mivel rengeteg munkám volt,

ö 14 évvel fiatalabb volt de minden egyedi tapasztalata megvolt, mert Nyirábrány kurvája volt.

Adtam neki egy teljesen új életet, mert azt mondtam, senki sem szent, neki sajnos ez jutott,

a világ legösibb szakmája mert az uralkodoknak háremében töbszáz nő raboskodott.

Egy dolgot kértem csak tölle, viselkedjen mintha föiskolát végzet volna, és neki még a polgármester is, 

- Csokolommal Eszter kisaszony, és a Kassai Dániel, Banga Zoltán mindenben segitet és ez álltal tiszteletett szerzet.

Oly anyira beletanult mindenben hogy amikor 2023 január 2 napján lerobantam, sz egész mumkát neki adtam,

ez által ha 12 évet dupla műszakban ledolgozva, 100.000 fr. biztos alapot adva, az élete ez által biztositva.   

Amikor már mindenbe belenyugodtam, a Kállai Marikába belezugtam, és mind percünket egymásnak áldoztuk,

a csodás családját már együt vártuk és több mind két óra után, szinte egyé váltunk, mert ök is örültek.

Nagyon sok ajándékot hoztak és az álldot Marikám nem csak kezét de színét és jövöjét, hátra levő életét,

ha nem jön a padémia már rég hivatalosan is felesegem lenne, mert mindenki "királylánynak" becézte.

Egy biztos hogy karácsony elött gyűrűt cserélünk, polgári esküvő, alkohol mentes pezsgő,

utána a Bence atya a kápolnába Isten szine elött is egymás lelkét egybe "forassza".

Kis szerencsével kapunk egy francia ágyas szobát, és össze ölelkezve, szeretkezve,

csókkal és gyertyafényben úszva, csaknem hajnalig egymásba a mézesheteket csodába.

                   Amikor el kezdtem a zeneelméletet tanulni, az első aminek a világon mindenhól.a "süs fel nap" a bitonia. g-á-g, g-á-g, ggggggggg-á-g. A következő a tritonia a é-g-h. az utolsóelötti lépés a tetratonia, e-g-á-h, vagy, c-d-é-g, de nem utolsó sorban a d-e-g-h. Egészhang és kisterc a szerkezete. a vége a pentatonia c-d-e-g-á vagy d-é-g-á-h. Nincs benne félhang. A legbonyolultab a skótskála, c-d-e-g-á-h.

A heptatonia prima az a c-d-e-f-g-á-h, ezek a hangsoroknak a gerince a hétfokusság és hármas hangsorok gerince lényegébe, a dur elöjegyzések nélkül a C-É-G, a mol a C-Esz-G. Három hang és bene van minden amiből ki lehetet indulni. Az életem legszebb filmje a "Muzsika hangja" ahol a zenének alapját hét gyereknek megtanitva a Do-Re-Mi-Fa- Sol- La-Ti. Lényegébe 28 haqngsor amiből mindegyiknek más volt a szinezete, és az első szerzeményemet a madarak dallama ihlette. Két zongorára írt Bach gondolkodása alapján de a "kék rapszodia" XX század stilusába, amikor a Jagamos János népdalkutató de Bach, Beethoven és Bartok rajongó, arra ösztönzöt, Irjak bármit bátran.

               A zeneakadémián az öszhangzattan és a fuga müvészetét elsajátitva, rájötem ez gyakorlatnak jó de nem ez lesz az életemben az érvadó eleme. A népdalkutatás, 1.400 népdal alapján, a "Bihari népdal moduszelmélete", let a végső dolgozatom cime. Elemezni a dalt, a hangsort, a versnek szerkezetét, Aki ezt a lelkembe ültette, az a drága nagypapám, ki vasuti mérnök volt de "rimfaragó", mert a barátainak születés, névnap, bármien eseményre csodás kis versikékekkel köszöntötte.

              Amikor már el kezdtem rengeteget olvasni, Lörince László(Leslie Lavrence), Rejtő Jenő(Pi Houard) és az életem sötét árnyalatában eldöntöttem a poet.hu oldalán (blackroze) fekete rózsa lettem. A kedvenc filmem a "Fekete tulipán", aki mindent bennem átformált.Tordán az apai nagymamámnak rengeteg könyve volt. Jokaj Mót, Mikszát kálmán, Petőfi Sándor. Akkor ismerkedtem meg a "rímfaragás" tudományával.

              A Rona utcában statisztáltam több filmben és amikor egy harmadéves egyetemistaként két kisfilmet készitet, én találtam szereplöket, és mindent megigért és alig vártam hogy lediplomázon. Az első szerepem egy nagyot halló ember szerepe volt, és elméletileg szájról kelet olvasnom de a kamera háta mögöt 10 centis betükkel ott volt a szöveg. 

              A második szerepem egy félkegyelmü 70 éves embert kellet eljátszanom. Egy szegény család egyetlen lányát annak fejében hogy minden adoságukat kifizettem, vetem nekik egy gyönyörű tanyát, ezért elvártam hogy szüljön nekem egy gyönyörü unokát. Nem velem eset teherbe de az én nevemet viselte. A végrendeletembe mindenemet ráhagytam és csak annyit kértem egy hónapig gyászoljon. Anyira jó lett a kisfilm 15 perc, az Ábrahám Bence megnyert egy Francia filmstudioban a kamera kezelöi állást, és azt mondta " - Egy hónap és kivisz engemet is magával. 

            Szép az igéret csak úgy eltünt mind az "aranyóra". Akkor tanultam meg van aki úgy hazudik mind a vízfolyás. 

           Az első igaz ember aki megváltoztatta a véleményemet a filmes emberek világáról az Pellei István volt kameraman aki a "Szomazédok" összes részét vágta. Az ismerkedésünk szinte mesébe illő volt.Egy barátomnak aki a Czobor utcába lakot, a kertjét de az utcának a rendbetarását is csináltam. Akkor már szorolapoztam neki és nagyon jól megéltem belölle. Kint állt az utcába mert a postást várta. A Lakatos Istvánnak minden eszköze megvolt. Benzines fűnyiró, szegélyező, két kezes metsző oloja. Megkérdezte mebyiért vágom le neki is at utcán a füvet ? Rámosojogtam és mivel csak egy 10 perces munkáról volt szó, mondtam : 

             -  Egy kávé is megteszi. Amikor a két Istvámt összehoztam, megegyezet egymással onnan kezdve vasárnaponként mind két családnál, és a Pellei két barátböjénél, négy óra alatt kerek 5.000 ft. kerestem. Lassan mát öt családbál tettem ezt és akkor ismertem meg Flegauf Bencét. 

             Soha sem féltem a munkától. Zenetanárként kezdtem és 1979 és 1990 között az "aranyvárosban" Nagybányán tanitotam zongorát, a népmüvészeti iskolában gitárt, Koltón az Eszterházi gróf palotájában ahol Petőfi Sándor és Szendrei Júlia egy teljes hónapot voltak együt. Volt ot egy koncert zongora aminek a pecsétjében egy olyan írás volt latinul "vinicus unicum I", 1822 és ez volt az első olyan zongora ami már angol mekánikás volt. Az a szoba pont olyan volt mind amikor Petőfi ot lakot. A márvány tintatartója, a faragott ludtolai, a tajték pipái a vasalt ingei. 

             Akkor kezdtem írni egy önéletrajzi regényt és eljutotam a negyedik kötetig. Igéretetk de várhattam mert semmi sem történt.

            Amikor a német turisták meglátták meg akarták venni 10.000 nyugatnémet márkáért de a Koltóiak azt mondták még 1.000.000 sem.

            2023 január másodikán, a saját testem rabja lettem és a jobb oldalamat elveszitettem. Balkezes de addig gyakoroltam ameddig az írást erre a kezemre irányitottam. 2024 szeptemberétől viszont éreztem amit Majoros Péter(Majka) megírta, "kicsikét szűk let e világ nekem", pokol lett az életem Szombathelyen. A nagykastélyban minden tökéletes volt de áthelyeztek a kiskastélyba. Sulyos alkoholisták, notorius hazudozok de eldöntötem, mindent el fogol követni hogy ebből az örültek házából, addig ameddig még nem szál le a "sötétség az agyamba".

                Szegény apám számomra a Questornál 50.000 hiján 3.000.000 hagyot rám de abból csa1.300.000 kaptam meg. Most viszont ha sikerül az 1.600.000 megszereznem, "bilincseimet leveszem" és Ikarus modjára az égbe emelkedem.

                 Sajnos az egész életem a pörgésről szolt és most is 2024 oktober 13 napján tele reményekkel indulok, természetesen tiszta lappal. Tegnap találkoztam a menyaszonyom családjával. Több mint két óra beszélgetés után, lelkileg egymásra találtunk és ez szárnyakat adott a fantáziámnak és egy nagyon szép célt kitűzve várok a 14 nap hétfőjére. Dél után, a gyógytornász segitségével remélem örökre kiszálok a kerekes székből. Egyelőre járókerettel de utánna.........

                 Addig nem fogom lehunyni örök állomra a két szememet, ameddig legalább 1.000 verset nem hagyok magam után. A regényem legalább első két kötetét, legalább a magyaron kivűl angolra, franciára de főleg kínaira. Tudom ez olyan magas mérce mint a Monteverest de alább nem hagyom.

                  Este 23 óra és hétföig  csak 60 perc. Indulok egy igazi csatára.

Soha nem hittem volna,

a betegség és az elmebaj.

Mindegy de eldöntötem,

innen minnél hamarább.

Csak alkoholista, félkegyelmü idiota,

delirium tremenszes éd aki ezt nem látja.

El nem lehet hinni csak álonba merülni,

épp ésszel felfogni, és valahol újra dolgozni.

Nincsenek csodák csak lehetetlen próbák,

de Mohamed ha nem megy a hegyhez.

A hegy megy el egyszer Mohamedhez,

akkor el fog fogadni mindent ami most semmi.

Amikor megszülettem életem fényében,

egy csodás kis városban ahol háromembernek

                                        mindene csak én voltam.

Nagyapám ki vasuti mérnők, nagymamám és anyám,

lelkemben a zene csiráját már akkor boldogan megkapám.

Hat évesen már a családi szimpadon szerepeltem,

mindig volt melletem még két kezem és négykezesen.

Teltek az évek és mindent megtanultam, kotát partiturát,

mind más csak a könyveket, én a zenegépeket, éneket.

Korusban énekeltem, templomi orgonán is remekeltem,

a nyolcadik osztály évzároján az iskola korusát zongorán kisértem.

Az első szerzeményeimet akkor már kottapappira vetettem,

a vasutas fuvoszenekarát sikeresen vezényeltem.

Baletet tanultam, de nem csak parkettáncos voltam,

télen a jégen is nem kis sikerrel brilliroztam és 

                                                  vastapsot arattam.

Nem a nagy arc beszélt belöllem, de a gimnázium éveiben,

a Bulbuk Mártonnal, Dicsuk Péterrel, és Péli testvérekkel öten.

Hét végén (szombaton)eljártunk bálokba muzsikálni,(22-06) a nyolc óra alatt,

boldogságot adtunk és nem kis tisztelet dijjat (kaszáltunk), csajoztunk.

Már akkor faltuk a nőket, és tudtuk mi az ami csoda, szénában csokolózva,

főleg az özvegy nőktől rengeteget tanulva, bujtunk velük meleg ágyba.

Az egyetemen két áldott filologus lánnyal, hangjuk igazi csoda,

ök duot énekeltek, én zongorán, de ha nem volt akkor harmonikán.

Oly hamar elszált ez a négy év, Kolozsvár tetején, a Belvedere szálodában,

minden szombaton két órát müsort adtunk és a belső medencében hármasban úsztunk.

Tizenegy év az arany városban Nagybányán tanitottam, de minden vasárnap Kóltó faluban,

abban a vadászkastélyban ahol Petőfi Sándor és szendrei Julia egy egész szeptembert.

Csodás volt az a zeneszoba, ahol e egyedi kőltő verseit megirta, és a koncert zongorán gyakorolva,

mindene ot volt, pár versének kézirata, üveg alatt tárolva, a hasitott ludtolla, hamutartoja.

Ültem annál az asztalnál ahol kávéját, pohár borát, fantáziáját, és az éjben a hóldját,

pappira vetette, és a történelmet megizesitette, mert a Juliáját imádta, szerette.

Három év alatt egy utodot kiképeztem, és a Koltó, Koás és Katalin három faluban,

onnantól kezdve működöt a zongora iskola, tánckar, táncoló énnekkara.

Eljött a borzalmas 1989 és minden semmivé lett, de még két évig,

utánna, Debrecen, éa mivel már minden amiben hittem halott lett.

Hontalan lettem, de tudtam, ha itt is megállom a helyem, rendesen,

Mátészalka egy év, utánna Piricse, és a legvégén Ramocsa háza, Baktaloránt háza.

1995-ben Budapestre jöttem, és 2022-ig itt éltem és mindent megtettem,

szinte minden voltam és az életemet minden helyzetben egyenes derékkal éltem.

2023 január másodikán megropantam de junius 2 napjától Szombathelyen,

nem volt semmisem könyü főleg az hogy bal kezes és kerekes székes lettem.

Várom a keddet mert akkor lépek egy nagyon nagyot, és nem várom a fagyot,

egy igazi ősparkban, kastélyban, rózsák ilatában, minden áldot napból 14-16 órát.

Teszem a dolgom és most is hajnali 4 órától, egy szenvicset befalva, kávétók "feldobva",

várom a 10 órát meg a Bella Elvirát a mentálistát, mert a fényt, reményt, sok embernek.

Torna a testünknek, agytorna lelkünknek, mert a rövid távu memoriát 90% már,

elvesztette, de a reményt és a szeretetet, nem, mert mindenkiben még dobog.

Müsorokat adunk és amikor tapsot kapunk mély alázattal a közönség elött,

fejet hajtunki de a sors elé le nem térdelünk, mert büszkén hordjuk a fejünk. 

2024.X.5, nem tudtam mi hiányzik, a jól mrgszokot kocsimat egy újra,

fém lábtartoval de ez nekem kurvára nem kellet mert a bokámat.

Az biztos hogy átt fogom alakitani mert ezt idegekkel ezt kibirni,

már nem egy két hónapja, a tétlenség vinne a sirba de ha-ha-ha.

Csak egy hónap kel és végre az életem "fenékig tejfel",

ha amikor már innen el fogol költözni, és újra aktiv lenni.

Decemberig a regényemet már több ezren fogják olvasni,

vetseimet Turkevére fogom eljutatni, és a Herceg barátomnak.

 Már csak két óra és indulok a városba, mert a szim kártyámat,

aktiválni akarom és a Questortol a pénzemet végre kivehetem.

1.600.000 és amikor ez meglesz, a kiskastély bolondjaitól,

megszabadulok és egy egyedi korszakot elinditok, és mindenkit itt hagyok.

Alkoholisták, félkegyelmüek, hitetlenek, de főleg egymást marcangoló kretének,

de az itt dolgozó nők is egymás szemének esnek és aki még normákis ész nélkül.

Elmenekül mert aki segget tud nyalni, térden csuszva, nyakig a meleg sz...a,

azok tudnal "söprögetni", pár forintért a lalküket eladni, megalázkodni.

Soha nem voltam megalkuvó mert 1989 év végén még két évig birtam,

de 1991-ben inkább lettem hazátlan, a baj az hogy egy gerinctelen országban.

Ha akkor követem a Dumitrana Eugén barátom és Francia országba, nála,

a magán zeneiskolájában, de szinkron tolmácskét a világon a helyem is más lettem volna.