blackroze blogja

                 A JÁSPIS KÍGYÓ

Eljött a vacsora ideje. Tudtam, annyira szereti a hasát, mint senki más. Nem beszélve, amikor meg van győződve, senki sincs olyan okos, mint ő. Lényegében neki köszönhetem, már csak három napig lesz lakásom. A bank megadta az utolsó időpontot és el lehet takarodni.

Meg volt lepődve, amikor a kedvenc ennivalóit készítettem elő, a kedvenc italát, mindent amit ö szerinte maximálisan megérdemelt.

De tekintsünk vissza pár évvel és akkor meg tudjuk érteni mi is történt valójában.

2011. Április 1. Bolondok hónapja. Én is az voltam, amikor még hittem az igaz szerelemben és vártam, megkéri a kezemet. De nem is ez lett volna a legfontosabb pillanat az életemben. Szerettem volna egy olyan életet, ami csak rólam szól, az álmaimról, vágyaimról, de 21 évesen ugye ez nem kérdés. Csak, most amikor ezek a dolgok visszajönnek, csak nevetni tudok magamon. De akit érdekel, a történet folytatása az kérdezzen, meg és akkor megkapja a folytatást.

 

 Ami az életben eszméletlen

 

Karácsom reggel felkeltem,

Fél éjszakát fent töltöttem.

Kinéztem az ablakon,

Boldogan siklottam a havon.

 

Mit mondhatnék szépet neki,

Annak, aki csak ezt ismeri.

Ezt az évet én úgy zárom,

Lett nekem egy igaz barátom.

 

Dolgozgattam, targoncáztam,

Csikorogva tovább álltam.

Harmatszóra mikor elmentem,

Megszólított szép csendesen.

 

-        mond meg nékem barátom.

Nem hat ez rád zavarón.

Én már ettől falra mászom,

Olajamat én rád szánom.

 

Kenjük meg a targoncádat,

Ne hozzon frászt rám, és az utcán

Mindenkinek ne keljen halni,

Milyen ócska ez a holmi.

 

Szóból szó lett, és a vége az lett,

Barátom lett, és mindent megtett.

Nem hittem el, hogy ez megtörtént,

Mivel most neki mindent köszönnek.

 

István napra virradtam,

És én neki azt kívántam

Legyél nagyon boldog soká,

Két csodás lányod érted csilloggá.

 

Végig jártad ezt a világot,

Általad mintha jártam volna ott.

Meg adtad azt én nekem,

Hogy a barátod lehettem.

 

Remélem, hogy ezt elolvasod,

És megérted mit jelentesz nekem.

Mert általad én boldog vagyok,

És másképp látom, a mindennapot.

 

Remélem hogy jövőre,

Új füvet teszünk a kertedbe.

Had irigykedjen őkelme,

Aki a kerted meg mérgezte.

 

De amit neked az élet add,

Az nem más, mint két gyémánt virág.

Nekik te vagy a mindenük,

Meg a jövő életük.

 

És ha majd itt lesz a nyár,

Újból kint lesz egy fénysugár.

Beszélgethetünk néha estékben,

És ott leszünk néha mi ketten.

  

 

 

 

Ha a mosoly tűz volna.

 

Amikor én reád nézek,

Boldog vagyok, és feledek.

Mindent, ami az életben rossz,

Számomra, nincs többé gonosz.

 

Te lehetsz a hold az égen,

Esthajnal, csillag mely elvezett.

Megtudtam én, milyen legyek,

Hogy elnyerjem csodás szíved.

 

Mert a szívem lángolva ég,

Rég nem éreztem ilyen szépet.

Ha ez a napnak vége lesz,

Reményteli életem lesz.

 

Sétálnék veled egy virágos réten,

Vagy akár a csillagos égen,

Réten szednék néked virágot,

Égről lehoznám a legszebb csillagot.

 

De ha megfoghatom kezed,

Oda teszem lángoló szívem,

Soha el nem engednélek,

Akkor sem ha, ez egy földi vétek.

 

Boldoggá tenni, boldog lenni,

Mindent széppé, jóvátenni,

Szeretnék a tiéd lenni,

Meddig Isten hagy majd élni.