blackroze blogja

Dörög az ég, kigyoként cikáznak, 

a töb águ villámok,  az orkánszél tör ágakat.

Szegény madarak, galambok varjak,

a töbszáz éves fák odvaiban, öszebujva.

Két Ferenc van e kötnyéken az egyik a Planéta,

első számu undoritó, mindenki lelkét felkavarja.

Besugó mát töb mint 11 éve, de életébe,

rengeteget ivot, és mivel "csőlakó volt".

Hát honapja amiota már, a mája miat,

adja a szentet, a profétát, és tagadja pogány mivoltját.  

Pénzért a "köpönyegét mindig átforgatta",

mindig tagadta, pedig mindenki szavát kiforgata.

Aludt már utcán, telefon fülkébe, és ami fülébe,

a rendörségnek volt a jólfizetet "spiclije".

Sajnos it ebben az othonban, csak a kort nézik,

hiába böjtöl valaki keddtől pántekig.

A másik álszent, aki soha életbe,

mártirként élt de soha mellé "nem kefélt".

Ha valaki egyszer megtévedet,

hátára bilogként keresztet égetet.

Remélem a sok "salak", felmegy az agyára,

kerekes székbe végzi úgyhogy se keze se lába.

Etetni pedig olyan fogja, ki ismeri a múltját,

egysze egy nap cserél rajta, pelenkát.

Hagya hogy a hugy és a szar, kikezdje valagát,

egyszer egy héten adna rá tiszta ruhát.

Akkor fürdetné meg csonthideg vízbe,

a sirását nem venné semibe, és ha esik kint hagya.

Tulsok az ingyenélő, a tolvaj és betörö,

az egész országban nagyon sok a "lakatos".

Az ilyen undoritó férgeket, rabláncra verném,

Csak egyszer egy nap etetném, és este, 

                                    a szabad ég alatt fektetném.