Hármas hangzat.

blackroze•  2024. október 9. 03:12  •  olvasva: 65

                   Amikor el kezdtem a zeneelméletet tanulni, az első aminek a világon mindenhól.a "süs fel nap" a bitonia. g-á-g, g-á-g, ggggggggg-á-g. A következő a tritonia a é-g-h. az utolsóelötti lépés a tetratonia, e-g-á-h, vagy, c-d-é-g, de nem utolsó sorban a d-e-g-h. Egészhang és kisterc a szerkezete. a vége a pentatonia c-d-e-g-á vagy d-é-g-á-h. Nincs benne félhang. A legbonyolultab a skótskála, c-d-e-g-á-h.

A heptatonia prima az a c-d-e-f-g-á-h, ezek a hangsoroknak a gerince a hétfokusság és hármas hangsorok gerince lényegébe, a dur elöjegyzések nélkül a C-É-G, a mol a C-Esz-G. Három hang és bene van minden amiből ki lehetet indulni. Az életem legszebb filmje a "Muzsika hangja" ahol a zenének alapját hét gyereknek megtanitva a Do-Re-Mi-Fa- Sol- La-Ti. Lényegébe 28 haqngsor amiből mindegyiknek más volt a szinezete, és az első szerzeményemet a madarak dallama ihlette. Két zongorára írt Bach gondolkodása alapján de a "kék rapszodia" XX század stilusába, amikor a Jagamos János népdalkutató de Bach, Beethoven és Bartok rajongó, arra ösztönzöt, Irjak bármit bátran.

               A zeneakadémián az öszhangzattan és a fuga müvészetét elsajátitva, rájötem ez gyakorlatnak jó de nem ez lesz az életemben az érvadó eleme. A népdalkutatás, 1.400 népdal alapján, a "Bihari népdal moduszelmélete", let a végső dolgozatom cime. Elemezni a dalt, a hangsort, a versnek szerkezetét, Aki ezt a lelkembe ültette, az a drága nagypapám, ki vasuti mérnök volt de "rimfaragó", mert a barátainak születés, névnap, bármien eseményre csodás kis versikékekkel köszöntötte.

              Amikor már el kezdtem rengeteget olvasni, Lörince László(Leslie Lavrence), Rejtő Jenő(Pi Houard) és az életem sötét árnyalatában eldöntöttem a poet.hu oldalán (blackroze) fekete rózsa lettem. A kedvenc filmem a "Fekete tulipán", aki mindent bennem átformált.Tordán az apai nagymamámnak rengeteg könyve volt. Jokaj Mót, Mikszát kálmán, Petőfi Sándor. Akkor ismerkedtem meg a "rímfaragás" tudományával.

              A Rona utcában statisztáltam több filmben és amikor egy harmadéves egyetemistaként két kisfilmet készitet, én találtam szereplöket, és mindent megigért és alig vártam hogy lediplomázon. Az első szerepem egy nagyot halló ember szerepe volt, és elméletileg szájról kelet olvasnom de a kamera háta mögöt 10 centis betükkel ott volt a szöveg. 

              A második szerepem egy félkegyelmü 70 éves embert kellet eljátszanom. Egy szegény család egyetlen lányát annak fejében hogy minden adoságukat kifizettem, vetem nekik egy gyönyörű tanyát, ezért elvártam hogy szüljön nekem egy gyönyörü unokát. Nem velem eset teherbe de az én nevemet viselte. A végrendeletembe mindenemet ráhagytam és csak annyit kértem egy hónapig gyászoljon. Anyira jó lett a kisfilm 15 perc, az Ábrahám Bence megnyert egy Francia filmstudioban a kamera kezelöi állást, és azt mondta " - Egy hónap és kivisz engemet is magával. 

            Szép az igéret csak úgy eltünt mind az "aranyóra". Akkor tanultam meg van aki úgy hazudik mind a vízfolyás. 

           Az első igaz ember aki megváltoztatta a véleményemet a filmes emberek világáról az Pellei István volt kameraman aki a "Szomazédok" összes részét vágta. Az ismerkedésünk szinte mesébe illő volt.Egy barátomnak aki a Czobor utcába lakot, a kertjét de az utcának a rendbetarását is csináltam. Akkor már szorolapoztam neki és nagyon jól megéltem belölle. Kint állt az utcába mert a postást várta. A Lakatos Istvánnak minden eszköze megvolt. Benzines fűnyiró, szegélyező, két kezes metsző oloja. Megkérdezte mebyiért vágom le neki is at utcán a füvet ? Rámosojogtam és mivel csak egy 10 perces munkáról volt szó, mondtam : 

             -  Egy kávé is megteszi. Amikor a két Istvámt összehoztam, megegyezet egymással onnan kezdve vasárnaponként mind két családnál, és a Pellei két barátböjénél, négy óra alatt kerek 5.000 ft. kerestem. Lassan mát öt családbál tettem ezt és akkor ismertem meg Flegauf Bencét. 

             Soha sem féltem a munkától. Zenetanárként kezdtem és 1979 és 1990 között az "aranyvárosban" Nagybányán tanitotam zongorát, a népmüvészeti iskolában gitárt, Koltón az Eszterházi gróf palotájában ahol Petőfi Sándor és Szendrei Júlia egy teljes hónapot voltak együt. Volt ot egy koncert zongora aminek a pecsétjében egy olyan írás volt latinul "vinicus unicum I", 1822 és ez volt az első olyan zongora ami már angol mekánikás volt. Az a szoba pont olyan volt mind amikor Petőfi ot lakot. A márvány tintatartója, a faragott ludtolai, a tajték pipái a vasalt ingei. 

             Akkor kezdtem írni egy önéletrajzi regényt és eljutotam a negyedik kötetig. Igéretetk de várhattam mert semmi sem történt.

            Amikor a német turisták meglátták meg akarták venni 10.000 nyugatnémet márkáért de a Koltóiak azt mondták még 1.000.000 sem.

            2023 január másodikán, a saját testem rabja lettem és a jobb oldalamat elveszitettem. Balkezes de addig gyakoroltam ameddig az írást erre a kezemre irányitottam. 2024 szeptemberétől viszont éreztem amit Majoros Péter(Majka) megírta, "kicsikét szűk let e világ nekem", pokol lett az életem Szombathelyen. A nagykastélyban minden tökéletes volt de áthelyeztek a kiskastélyba. Sulyos alkoholisták, notorius hazudozok de eldöntötem, mindent el fogol követni hogy ebből az örültek házából, addig ameddig még nem szál le a "sötétség az agyamba".

                Szegény apám számomra a Questornál 50.000 hiján 3.000.000 hagyot rám de abból csa1.300.000 kaptam meg. Most viszont ha sikerül az 1.600.000 megszereznem, "bilincseimet leveszem" és Ikarus modjára az égbe emelkedem.

                 Sajnos az egész életem a pörgésről szolt és most is 2024 oktober 13 napján tele reményekkel indulok, természetesen tiszta lappal. Tegnap találkoztam a menyaszonyom családjával. Több mint két óra beszélgetés után, lelkileg egymásra találtunk és ez szárnyakat adott a fantáziámnak és egy nagyon szép célt kitűzve várok a 14 nap hétfőjére. Dél után, a gyógytornász segitségével remélem örökre kiszálok a kerekes székből. Egyelőre járókerettel de utánna.........

                 Addig nem fogom lehunyni örök állomra a két szememet, ameddig legalább 1.000 verset nem hagyok magam után. A regényem legalább első két kötetét, legalább a magyaron kivűl angolra, franciára de főleg kínaira. Tudom ez olyan magas mérce mint a Monteverest de alább nem hagyom.


                  Este 23 óra és hétföig  csak 60 perc. Indulok egy igazi csatára.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

liketorn2024. október 9. 23:48

Öröm hogy hallatod a hangodat, az emberi méltóság mindig megmaradhat ha más nincs is... Neked most nagyon vigyáznod kell, nehogy két szék közt a padlóra essél. Ne merészeld egyedül megcsinálni! Én hiszek benned. Talán jó lenne keresned egy lelkisegély központot, a poet egy kicsikét 'szűk' :(
A legjobbakat, maradok kitartó olvasód!
:)