Elindul a vándorlás.

Elmult a nyár, össze dőlt egy vár,

a kamrából elökerült a szamovár.

Forró tea, forró kávé, 

megbüntetet a B.K.W.

Megprobáltam blicelni,

jegy nélkül halkan utazni.

Sajnos helyben 4.000,

de kamatostól (16.000)

EGYSZER MINDENNEK ELJÖN A VÉGE,

GOLYA MAMA HOSSZÚ UTRA.

MÉRGES LET A NAGY VÉREB,

NEM KAPTA EL A VEREBET.

Sündörgöt a öreg roka,

hamis ember fejére került mind paroka.

Vakarozik kutya macska,

eszegeti öket az éhes bolha.

Hogy lett farkatlan a medve,

halra támadt éhes kedve.

Amikor a szorgos halász,

egy szekérre való halat.

 Elöre szaladt és hanyadt feküdt,

a halász a halotnak nézta és a halakra réáfektette.

Szorni kezte le a halat, de jó lesz a sok finom falat,

kétszine miat,( vörös róka, jeges tenger fehér róka.

Meglátta ezt a medve, halra rá lett éhezve :

- Drága roka, édes roka, zseni vagy és jószívű.

Ennyi halat saját magad, már a fele rád rohad,

áruld el a fortélyodat, hálám ad neked hatalmat.

Jol van nó, ha lákbe mártod a farkadat,

egy óra és rengeteg halat, mindegyik finom falat.

Bele ment a buta medve, farkát belogatta végre,

de befagyot és az ereje, kevés volt hozzá az esze.

Bement a roka a faluba, nevedgélve elmondta :

- Adok nektek egy medvét, de kérem a belét.

Falunak apőraja naggya, nekiszaladt, farkát vesztve,

hiába van valalakinek hatalmas teste, ha nincs esze.

Hová tüntél égszinkék,

szürke madár a verébb.

Lassaban dobban a szívem,

de megtalált a szerelem.

Szamár elött tüskés kóró,

nem lehetek ilyen csoró.

Megvénült az esztendő,

beszürkült minden felhő.

Amikor dédnagyapán,

a századik születésnapján.

Anyit mondott : - Gyerekek,

éhesek au egerek, alusznak a bőregerek.