Egy utcazenés hiteles története.

blackroze•  2015. április 28. 12:15

         Érdekes kérdés. Mi is tulajdon képen egy utca zenész? Tudom, amit elkezdtem 2014 decemberében, nem sokan mernék egyáltalán megtenni de, szerencsére nem vagyunk egyformák. Akkor omlott minden szét körülöttem, és szinte el sem hiszem azotta eltelt 5 hónap. Nagyon kemény, reménytelen helyzetekkel tarkítva de szerencsére sikerült talpon maradnom.

Ha őszinte akarok lenni, akkor azzal kezdhetem, hálás köszönetem azoknak az embereknek, akik a Kacsó Pongrác utcai 1-gyes villamos felszálló helyén az aluljáróba meghallgatták a zenémet és szívbéli hozzá járulásaikkal, átsegítettek ezen a nem gyenge időszakon.

Decembertől majdnem minden nap ott zenéltem, de a másik fellépő helyem a Széchenyi fürdő előtt volt. Ha viszont volt olyan nap, amikor egész napos munkám jött be akkor természetesen ezt is becsületesen elvégeztem. Ha azt akartam, talpon maradjak akkor nem is, gondolkoztam csak megtettem mindent ennek érdekében.

Akik csak a valóság műsorokból ismerik az élet nehézségeit, azok soha sem fogják megérteni, mennyire bonyolult az élet, amikor semmid sem maradt, mint a becsületed. Mert azt soha sem szabad aprópénzre váltani.

  Sok emberrel elbeszélgettem és nem csak a mostani öt hónap. Összevonásából született az a gondolat, hogyan születik meg egy olyan ember, aki a jelenlegi társadalomnak, köszönhetően egy olyan lényé változik át, akinek semmi sem szent. Nincsenek gátlásai, és csak egy dolgot tud, és tesz, de ezt inkább a konkrét kisregényből fog kiderülni. És ezt a modern társadalom szülte.

 

                                                         2

Poklokon túl.

Repülőtér, Ferihegy. Már mindenen túl vagyok és csak hatvan perc, és mindent el tudok hagyni, ami a múltam. Kérdés ez mennyire igaz. A nevem sem a régi és nemsokára az arcomra sem fogok emlékezni. Csak egy jó plasztikai sebész kel. Behunyom a szemem, és végig gondolom még egyszer ezt a 19 évet, amikor még egy senki voltam a mostani énemhez képest, aki már többszörös milliárdos. Csak egy egyszerű ember voltam, aki nem kis tudással de lerekedt egy olyan szinten, ami csak a mindennapokra terjedt ki egész addig a napig amikor: Az első lépés a lejtőn. A sörömet kortyolgattam a kedvenc kocsmám teraszán, amikor egy szerencsétlen külföldit meg akartak verni. Láttam rajta ö csak egy áldozat és tudtam ezt nem szabad tétlenül néznem. Megpróbáltam szép szóval leszerelni azokat, aki bántani próbálták de, hirtelen fájdalmat éreztem a bordáim között. Utolsó erőmből még leütöttem azt, aki megszúrt de utána sötét lett. Két nap múlva tértem magamhoz a kórházba. Közölték velem nem kis szerencsém volt, mert két bordával feljebb szúr, akkor az kettévágta, volna a szívem. Így csak a tüdőm sérült meg de ez pár hét intenzív kezeléssel felejtős lesz. Csak egy jó darabig legalább három hónapig nem szabad dolgoznom. Megkérdeztem:

- Ön szerint doktor úr ehhez mit szól majd a főnököm?

- Ugyan. Miért izgul. Amíg eszméletlenül feküdt, bejött az, akit megvédet és lehet, hogy mivel csak egy kis csenevész emberke ö ezt nem élte volna túl. Hagyót viszont magának 150. 000 forintot és egy címet, ahol jelentkezhet olyan munkára, amit szívesen fog végezni, és a jelenlegi fizetésének az ötszöröséért.

- Nem mondja komolyan? - elállt lélegzettel vettem át a pénzt. Többször is átszámoltam és csak akkor hittem el, nem álmodom ez a szín tiszta valóság. Alig vártam kikerüljek a kórházból és megköszönjem, mert még senki nem tett velem ehhez hasonló dolgot. Még nem tudtam mi is lesz a jövő béli feladatom, de a pénz jobban megrészegített, mint a legtöbb megivott alkohol. Tudtam oda vissza, már nem megyek, és bármi legyen az én vállalni, fogom. Nem bántam meg. És eljött az a nap, amikor eladtam a lelkem az ördögnek. Miért ekkora felhatás? Nem akartam keresgélni, így eldöntöttem, taxival fogok menni. Amikor megérkeztem, csak leeset az állam. Két nem kis biztonsági ember fogadott a kapuban és megkértek mondjam el miért is keresem Marcellt? Mondták, mondjak egy nevet:

- Pataki Imre vagyok, és nem tudom akkor hol a pokolba voltak, amikor a legnagyobb szükség lett volna magukra, Mert én fele akkora vagyok mind ti se még simán, ha elborul az agyam, kipofozlak a cipőtökből! Nyugodtan kezdtem

                                                         3

de, amikor megláttam a lenéző vigyorukat, elborult az agyam és olyan hangosan ordítottam Marcell meghallott engem a házból és kiszólt:

- Jobban jártok, ha beengeditek a haveromat, mert nem igazán szokott a levegőbe beszélni. De szerintem ne akarjátok kipróbálni az ellenkezőét.

Bent elakadt a lélegzetem, amikor megláttam mekkora luxus, veszi körül. A fogadószoba olyan volt, mint egy állom. Le sem mertem ülni de ö csak annyit mondott:

- Már unom így jövő héten már az egyik emberem lakásában lesz ez. HA MEG LESZ VELE ELÉGEDVE. Na ne légy annyira ósdi. Ígértem neked valamit és csak rá kel bólintanod. El sem, hiszem még most sem, képes voltál kiállni egy vadidegenért. De most már teljesen megbízom benned. Mondtad, nincs számodra lehetetlen. Vettem egy házat, ami kicsit le van lakva. Van egy hátsó kerti lak is mellette, ott lakhatsz ameddig olyanná, teszed amilyennek, én akarom. Tudom jó a fantáziád, és mivel mondtad, vannak megbízható embereid, akik mindent jól tudnak megoldani. Megnézzük még ma?

- ÉLETEM LEGBOLDOGABB PILLANATA LENNE. Mehetünk?

- Nem innánk valamit előtte?

- Bocsi de te olyasmit kérsz tőlem, amihez egész ember kel, és ilyenkor soha sem iszok semmit, te nem így látod ezt? Viszont egy jó kávé jól esne, ha nem túl nagy kérés?

- Ezt szeretem, mert ez egy beugrató kérdés volt. Ragyogó elme lehetsz.

- Nem csak tudom mit, mikor lehet és ez a legfontosabb.

- Akkor most kapsz egy nem mindennapi kávét de, nézd meg mire gondoltam. Egy csengetés és egy olyan bombázó hozta be a kávét, hogy elállt a lélegzetem. Látta rajtam szememmel felfalom azt a " tündért " aki lenge öltözetben hozta és úgy mosolygott rám, mint aki már évek óta ismert. Tudta, azt tehet velem, amit akar, és ezzel én is tisztában voltam. Az első munka. Egy, két, emeletes ingatlanról volt szó. A földszint egy igazi amerikai konyha volt valamikor, az első emelet, család részére a másodikon pedig, vendégszobák. Minden megvolt, ami a tervezéshez kellet, és tudtam, megfogtam Isten lábát.
Természetesen a melléképületben megvolt minden, ami egy tökéletes élethez kellet. Tele hűtőszekrény, ruhák az én méretemre. Leültem a számítógép elé és egész délután este 23 óráig mindent, megterveztem 3 d-be n. Hátra akartam

                                                     4

dőlni, amikor valaki bekopogott és kiállt a küszöbön? A bombázó.
- Szia. Remélem nem zavarok. Látom kész vagy mindennel és gondolom, mivel én eddig pihentem nem mondanál nemet egy igazi lazító masszázsra, vagy tévedek?
– Nem az, teljesen biztos, mert épp egy zuhanyozásra készültem.
- Remélem nem baj, ha én is erre vágyom mielőtt.
- Természetesen nem, hiszen olyan vagy, mint a legszebb állom, amit valaha álmodtam. Bementünk a fürdőszobába. Nem kérette magát, levetkőzött és fel nem fogtam mi is történik velem. Nem tudtam betelni ezzel a nővel, aki mindent megtett annak érdekébe teljesen elfelejtsek minden rosszat, ami nem kis ideje kísértett. Hajnalban kimerülten beájultam az ágyba, és amikor délután magamhoz tértem megtettem, a költségvetést és hívni akartam a megbízómat, amikor megcsörrent a telefon és megkért nyissak neki ajtót. Ott állt és két csodás nő kíséretében.

Pezsgőt hozott, és megkérdezte:
- Na sikerült valamit megoldanod drága barátom?
- Megtisztelnél azzal, nézd át, amit eddig tettem és kíváncsi vagyok a véleményedre. Szakavatott tekintettel végignézte azt, amit elé tettem, szó nélkül felbontotta a pezsgőt, és csak annyit, mondót:
- Elhiszed, nincsenek véletlenek? Mert azt hogy egymásra találtunk ez nem véletlen. Ez meg volt írva. Akár hiszed akár nem. Te ezen túl, nekem dolgozol, és ez nekem megér 1. 000. 000 nem beszélve, minden barátomnak ezen az alapáron foglak átadni ilyen volumenű munkákra. Nem olcsó de tökéletes. Rendben. Megkérdezhetem, a két nő közül melyiket szeretnéd következő bonusznak?
- Tudom, meglepő lesz de azt, akit megismertem.
- Ágiról beszélsz?
- Igen. Soha nem voltam még ennyire boldog, és szeretném, ha az, ami elkezdődött kettőnk közt, az nem csak egy lényegtelen esemény maradna, hanem egy soha meg nem szűnő egy életre.
- Te bele zúgtál, ugye ezt nem mondod komolyan?
- Miért, már elmúlt nálam, amikor csak szórakoztam a nőkkel. Szeretnék egy olyan kapcsolatot, ami egy életre szól. Remélem, ez nem fogja megbántani egyik lányt sem.
- Hihetetlen, akkor egymásra találtatok, mert ő is erre vágyik.
- Akkor tudod mit? Most kapsz két szabad napot, mert amit ilyen rövid idő alatt megoldottál másnak, egy hét kellet, volna. Ági gyere be és legyetek boldogok. Bármit rendelhettek, állom. De itt van 200. 000 forint, mert tudom te, soha sem rendelnél az én nevemben. Annyira boldog voltam, nem is gondoltunk arra, védekezni. Ő is egy szerelemgyerekre vágyót már évek óta és egy olyan "férfira" akinek nem csak egy alkalomra kel. Megkérdezte, ha megfogadná, soha többet

                                                           5

nem néz senki másra, érdekel az élete, mielőtt feltűntem volna az életében?
- Én sem voltam szent de gondolom, ami volt az már egy elfelejtett időszak. Ami most következik az mindennél foltosabb. Ha azt mondanám, szeretném, ha minden, amit ezen túl tenni fogok az csakis a boldog tudatban, cselekedném, te lettél életem értelme és nem is, akarok semmit csak azt, minden nap boldoggá tegyelek bármi áron.

 - Szavadon foglak, mert nekem is ez minden vágyam. Szeretnél a feleségem lenni?

- Ez nem kérdés. IGEN! Három hét bizonyítás.

Sajnos nem tudtam…

Mekkora fába vágom a fejszémet. Ez a csodálatos lény minden lépésemet figyelte és mindent filmszerű pontossággal leadta a főnökünknek, mert semmit nem tett szívből de erre csak elég későn jöttem rá de, ne szaladjunk ennyire előre. Ahol a mézes heteket töltöttük az a földi paradicsom volt. Minden a rendelkezésünkre állt, meg sem kellet kérdezni, mi mibe kerül, hiszen mindent annak a számlájára ment. Csodás éjszakai séták, átaludt fél napok, szeretkezés hajon, csónakban fák közt erdőben, parkban a bokrok közt, és az eredmény, egy nap, amikor már el is felejtettük, hogy a hatodik hét végén járunk megszólalt a telefon és:

-         Remélem nem zavarok de, lenne egy, két apróság, amit el kellene intézni, és ha úgy gondolod, még van három napod de, aztán tedd meg, azt hogy felülsz a repülőre és szeretettel várlak a kedves pároddal.

-         Nem is tudom, mit mondjak, hidd el életem legboldogabb korszakát éltem át és egy biztos, soha nem fogom elfelejteni, amit értem tettél.

-         Remélem is és akkor szeretettel várlak, főleg, mert úgy néz ki, most már sokkal nagyobb szükséged lesz a pénzre, mint bármikor.

-         Miért is?

-         Majd a tündérkéd elmondja. Én már tudom és remélem nem baj, hogy ezt a titkot velem osztotta meg, először de te egy úr vagy. Na szia.

Amikor letettem a kagylót akkor esett le, lényegébe miért is lettem holtvágányra téve? Sejtettem valamit de bizonyságot akartam szerezni. Sajnos olyan szépen mosolygott rám, mindent megadtam volna neki. De egyet nem tudtam viszont, pont ez a gyerek, mert gondolom ez egyértelmű a kedves olvasó számára, ez lett az, ami teljesen megváltoztatta az életemet. Örökre.

Ez a következő lépés.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Mikijozsa2015. június 4. 09:33

Jó vagy

blackroze2015. június 4. 09:19

Ez az év eddig sokkal többet vet ki belőlem, mint másik tíz év. De ez nem jelent semmit. Még harcolok, de nem tudom meddig.