Egy betü, egy szám.

Felmászni egy tiszta jukbol álló falon,

annyi mint valahol a sirató városban.

Töb mint 2000 éve harc, vér, kegyetlen ér,

Izráel, Palesztina,Pakisztán, keresztény és muzulmán.

A keresztény világ, legborzalmasabb halálla,

Isten egyszülöt fiát is feláldozva, nem kiszáritva.

Herodes, aki azt hite, ha ezt az embert feláldozva,

örök sötétséget hoz majd a világtalan emberi világra.

Csak három napig volt halot de harmadnap újra,

feltámadva felment oda az egyetlen menyországba.

A tanitványait még egyszer meglátogatta,

az áruló Judást is feloldva, megáldotta.

Roma és Isztanbul, Cézár és Kleopátra,

Brutusz, Oktáviánus, Nagy Sándor és Hanibál.

Sötét középkor, mágja mindenhol, mindenkor,

tűz által vált szűz Johanna, lángok közt szűz maradva. 

Keresztes háboruk, száma a pehek undoritó száma,

tizenhárom, de enyi volt a Aradi vértanuk száma.

Apolló nak a tizenharmadik rakétája,

az amerikaiaknak azóta is a pokoli száma.

Nekem viszont a szerencse számom,

a felvételi vizsgán 123 jelentkező közül.

A tizenharmadik lettem, az állás választásnál,

ugyan ez a szám, szerelmes szívem hajnalán.

Az arany városban, egy művészeti gimnáziumban,

hétfő-szombat ot tanítotam, de vasárnap már.

Három K betüvel kezdödő kisfaluban,

Kolto, Koás, Katalin, ot ahol szeptemberben.

Petőfi Sándor és Szendrei Julia, egy hónapig,

nászukat a késői almafák alatt nászukat.

Szent hely mert ebben a faluban,

minden általa érintet tárgy ereklyévé vált.