"Boldogság, gyere haza"

Állom arcu lány, párom, királylány,

holnap születés napja, a napnak sugara.

Ha ránézek a holdtalan éjszaka,

ö életem esthajnal csillaga.

Minden embernek e földön van egy másik fele,

élet szelleme, határ nélkül, megelevenül.

Ki kel harcolni akkor is ha a Uránusz gyürüjét,

pici kis ujára, de szellemi világa, az univerzum határa.

Két szív, és Ámor, Kupidon nyilla,

csodát tesz nekik az Olimposzban.

Prometeus, az embereknek a szerelem lángját adta,

büntetésböl egy kondorkesejü naponta a máját zabálja.

Áhileusz akit a dajkája a halhatatlaságot adta,

a "páncél vízbe mártva" de egy falevél a sarkára ragadva.

Ez lett a veszte mert a sarkát egy nyil megsebezte,

de így vonult be a történelembe, ember több ezer éve.

Háromszáz spártai szembeszált egy 100.000 sereggel,

Sirsé akiről mindenki azt hitte, az istenek gyermeke.

Amikor kiderült hogy neki is piros a vére,sebezhető a                                                                                                       teste,

a legendáját az emberiség örökre eltemette, és már                                                                                             nem szerette.