Augusztus 3.

                 A legnagyobb baj hogy van aki semmivel nincs megelégedve. Panaszkodnak és várnak a csodára. Engemet már az ovodába is minden érdekelt. Ezt a tulajdonságomat nagyapámtól örököltem. Amikor nyugdijba ment 1 évig birta. Utánna vet egy irógépet és egy okmánymásoló irodát nyitot. Anyam is megtanult gépírni és akkor veték meg a nagyobb szános gépen írni. Az állam vizsga dolgozatomat én magam írtam. Címe "Bihari népdal elmélete". Aki ebben rengeteget segitet az Jagamos János volt. Neki köszönhetem hogy olyan fényt adot az életemnek ami halálomog világitani fog.

               A második ember az egy osztrák filozofia tanárom. Megtanítot olyan dolgokra amit senki más. Délután 14-18 óra között 3 óra kurzus, 1 óra szeminárium. Husvét hétfő. Majd felrobantunk az idegtől. Szeretünk volna elmenni locsolni de egyik sem merte ezt bevellani. Megkérdezte :

              - Na gyerekek, miröl beszéljek ma nektek ?

              Sepsi Dezső csak anyit mondot hogy :

              - Beszéljünk a semmiről.

              - Ez legalább egy hat orás kurzus témája. A romaiak ezt úgy határozták meg : Nihil szine deus. (semmi nincs isten nélkül).

              Legszivesebben felpofoztuk volna Dezsöt. 5 percig kinzot és akkor elnevette magát :

              - Menyetek locsolni mert én is azt szeretném. 

              Megtanultuk azt hogy sokkal egészségesebb igazat mondani. Vannak viszont olyaan növérek akik az emberi nevet sem érdemlok meg. Undoritó férgek. Remélem hogy amikor meglesz az új vezetöség ezeket a személyeket úgy vágják ki mind a töröt ablak üveget. Csütöörtök lesz az a nap amikor amikor végre el tudunk indulni a saját utunkon. Számomra csak egy valaki fontos és ö érte érdemes élni, de nem ebben a Szombathelyi rácsok nélküli börtönbe. 27 boldog év Budapesten. remélem ez decemberig meg fog történni.

             Két olyan beképzelt nővér is van akiket Erdélybe még takarito nőnek sem venének fel. Annyira önzök hogy az már fáj. 

             4 év a XVIII ker. Egy bajom volt csak, nem hitem el hogy 65 fölöt, legalább felére csokenteni a munkát. Rengeteg magyar településen fordultam meg. Turkeve és Szentendre között. Budapetet úgy ismertem mind a tenyeremet.

             Aki az agyvérzésnek köszönhető teljesen elfelejtet, pedig nekem köszönhető a pozicioját. Megadtam a tel. számom és annyira sem méltatot hogy vissza hívjon. Eljön majd az az idő hogy bár kerekes székkel megkeresem és a szemébe mondom a véleményemet. Akkor azt fogja hinni hogy egy szelemet lát. 

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

             Salgotarján. ott jelent me a verses kötetemet. a Cime "Ne néz vissza". Három részből áll. Akkor ez nekem 300.000 forintomban de átvertek mert nem tudtam hivatalosan eladni de elosztogattam dedikálva. Soha sem szoktam feladni és ha az év végéig 1000% hogy ki fogom adni. Ha nem is lesz egyszerű, nem állhat senki és semmi az utamba.