Álmodozni, a jövőt meglátni.

Tudom hogy az élet néha kegyetlen,

főleg ha elveszted fele tested.

Az most lényegtelen mert ha elméd tiszta,

kit érdekel ha kerekekre letél kárhoztatva.

Megtanultam, "futni és táncolni",

lasan ugyan de este levetközni.

Amikor szükséges, kedvenc "kiskacsámat",

sohasem hagyom benne a pácban.

Négyen vagyunk együt egy szobában,

EGY VOLT BOKSZOLÓ, kicsi de aranyos.

Van viszont hogy nagyon hobortos,

ha rájön az "öt perc", job ha békén hagyod.

A harmadik a Planéta, bolygo holandia,

nem egyszer töltöt éjszakát telefon fülkébe.

A negyedik a Papp László, kinek fél lába,

érszükület miat let amputálva.

A Planéta úgy vedelt mint a sivatagi homok,

a lábai a hidegben nyomoréká fagyot.

Csoszogva jár, de már évek ota nem piál,

viszont sokszor tök fölöslegesen prédikál.

A Papp László, jozanot magát nem tudja elviselni,

ha berug akkor mindenkit, megaláz mert könyü sértegetni.

Nem szeret fürödni, és amikor rá szolnak, csak morog,

füstös kabátban mindig csak léháskodik és csavarog.

2024, életem második éve, mikor már nem vagyok boldog,

ha nem lenne a Szilvia lehet hogy becsavarodok.

Hálám viszont hihetetlenül nagy, napi 16 órában,

együt a Nelivel, két aranyos mentalistával.

Elvira, olyan mint egy igazi hercegnő,

divatos, rendezet, a hangja kelemes.

Vióletta, szintén minden percünket követi,

az unatkozókat müsorokban szervezi.

Áldot csodás lány a gyönyörü Leontina,

belenézve csodás szemébe, minden eltünik a mélybe.

Szeret fütyörészni mind egy kismadár,

lelke mélyen mindenki reggel csak Őrá vár.