Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
A másódik életem
blackroze• 2012. december 2. 15:59
Amikor vissza gondolok az életem erre a szakkasszára, el sem hiszem hogy ez történt velem. Mert egyszerűen hihetetlennek tűnnek az ezek az események.
Éltem az életem. Nem volt gondom, rengeteg munkám volt. Barátokra nem futotta.Senki sem szeret egy olyan nőt aki csak a munkának a sikernek él és mindent ami nem ezzel kapcsolatos félre tesz mert minek.Egy napon szerencsétlenségemre vagy szerencsémre átmentem a zebrán. Egy fékcsikorgás volt az utolsó dolog amire emlékszem és utána minden elsötétült. A kórházban tértem magamhoz és emlékeim szerint ez 2008.12.21 történt. Megkérdeztem az orvost hogy mennyi ideig voltam eszméletlen. Ő rám nézet és közölte velem, sajnos nem kis ideig kellet altatásban tartani engem mert a sérüléseim olyan súlyosak voltak, már nem is remélték azt sem hogy egyáltalán vissza térek erre a világra.Arra kért hogy még had ne válaszoljon erre a kérdésemre, egyelőre próbáljak meg lábra állni és ha ez sikerül akkor majd nyilatkozni fog.Egy nővér segített lábra állni és akkor értettem meg mennyire gyenge vagyok. Lassan kiértünk a folyosóra és döbbenten tapasztaltam mekkora örömöt okozott ez a séta. De amit láttam az volt hogy már teljes pompában tündökölnek a rózsák. A nővérkére néztem és megkérdeztem:- Ezek szerint már 2009 írunk.- Igen ezt eltalálta,- ?- Március 21 van. A tavasz kezdete. De gondolom nem is ezért van egy kicsit kétségbe esve. Hanem azért hogy miért kötöttük be a jobb kezét?- Igen de ezt már nem is merem kérdezni.- Sajnos amputálni kellet a középső és a gyűrűs ujját. Egy világ omlott össze bennem. Akkor a rajzolásnak vége, ruhatervezésnek, eddigi életemnek. Most mihez fogok kezdeni. Ez az ami nem minden. Három hónap altatás után csak arra tudtam gondolni, miért is kellet nekem túlélni a balesetemet, amikor....Tudtam hogy ki kel mozdulnom ebből a környezetből ha nem akarok megbolondulni. De eldöntöttem mielőtt bármit teszek elmegyek egy hét vakációra és utána majd lesz ami lesz.Első éjszakám megsugallta a válasz.Romába megyek. Romát látni és meghalni. Ott ahol legalább a pápa adná a feloldozást. Látni akarom a Szent Atyát.Mivel imádok vonaton utazni egyszerűen ezt repülőn nem is tudtam volna elképzelni. Végig gyönyörködtem az utat és íme végre itt a világ legszebb városában. Mit is lehet itt kezdeni. Első napom gyalog végig a városon. Lenyűgöző élmény akkor amikor az jár az embernek a fejében hogy vannak csodák. Az hogy élek, élvezhetem úgymond a második életem, ezt nem a véletlennek köszönhetem hanem olyan valaminek amit mi emberek nem tudunk megmagyarázni. Ahogy a végtelen fogalmát sem. Sajnos egy nagyon rövid időt ad nekünk a természet de ez annál gazdagabb. Ameddig ezeken a dolgokon mélázgattam egy hang szólított meg és ez rázott vissza a valóságba. Egy olaszos kinézetű úriember, én annak néztem kérdezte meg, mit bámulok rajta, mivel már percek óta bámulom és ez már egy kicsit kellemetlen számára.Szerencsémre tudok olaszul és elnézést kértem tőle. Pár szóban elmagyaráztam hogy sajnos annyira máshol járt az eszem hogy ez csak egy véletlen egybeesés amiért szíves elnézését kértem. Jó mondta semmi gond de akkor engedjem meg hogy bemutatkozzon.- Lakatos István.- Én meg Berecki Ildikó vagyok. Remélem még a név alapján tud magyarul?- Ezt nem hiszem el. Ön magyar? - Igen. Akkor el sem hiszi mennyire jól jönne egy beszélgető partner. Meghívhatom valamire?- Ezt meg sem hallottam. Részemről lenne egy nagy megtiszteltetés ha vendégül láthatnám. Főleg úgy hogy honfi társam a vendégem. Beszélgetünk és fel sem tűnt hogy több mint négy órán keresztül beszélgetünk, de inkább én beszéltem. Minden szavamat úgy itta mint a sivatagból élve megmenekült ember a friss vizet.- És mihez akar most kezdeni?- Hogy őszinte legyek még nem tudom. Csak szeretnék pár napot gondtalanul élni és aztán talán elkezdek elgondolkodni egy kézzel mire is mehetek.- Mennyire szeret írni? Szerintem két új is elég hogy megírja például az én életem történetét. Nagy siker lenne. De tudod mit(eljutottunk a tegeződésig). Jöjjön el hozzám a villámba és ott megbeszéljük a részleteket.- Hát ezt még meg kel gondolnom.- Feleségem van, hét gyerekem, és öt vendégszobám. Meg egy egyedi építésű nyári lakom. És fűthető. Telefonált és amikor megjött a kocsija egy Jaguár teljesen kész voltam.- Még csak 62 éves vagyok, szerintem megérdemlem a szépet és a jót?- Meg sem szólaltam de nem is tudtam volna. A vacsora kifogástalan volt és amikor egy külön lakosztályban ébredtem csak a hideg zuhany térített magamhoz hogy ez nem állom. Kiültünk az udvarra és két napig mesélt. Akkor azt mondta.Ha megírom a hallottak alapján azt amit kért tőlem. kapok 10.000.000 és egy olyan lakást amit én választok. Kértem egy nap gondolkodás időt és amikor megint leültünk egymással szemben akkor megmondtam a regény címe EGY RÓMA ROMÁBAN. kordokumentum.
Nem minden olyan egyszerű mint aminek sokszor látszik de nem vagyok én sem az aki könnyen feladja.Amikor beköltöztem a Via Gregorio VII. Itt lett véve nekem egy mesés lakás, pontosabban egy palota. Minden volt benne amit egy ember el tud képzelni. Kilátás a Vatikán kertjére, csodálatos szőlő lugas a kertben és egy szoba ahol egy nagyon modern számítógép alig várta hogy. De mit is kel ezen variálni hiszen aki ezt saját szemmel nem látja az el sem hiszi hogy ilyesmi létezik a világon pedig ez is csak pénz kérdés.Leültem és felidézve a szavait írni kezdtem azt ami most már több volt mint megbízatás. Ez már szívügyem is lett. EGY RÓMA ROMÁBAN " A romai birodalom egyik messze eső zugában láttam meg a napvilágot. Onnan tudom hogy része volt ennek az óriási birodalomnak mert, a só az megfizethetetlen kincs volt akkor, és szülő földem több mint 2000 éve onnan hordja a sót. Egy régi út is tanúsítja ezt. Még mindig használják. Az én apám az úri cigány volt. Apáról fiúra adták át a legnagyobb vagyonukat egy hegedű mely családunk egyetlen olyan értéke volt amit senki sem tudott elvenni. Anyám hét gyereknek adott életet.Hat lány után én voltam az egyedüli fiú gyereke apámnak de sajnos ami szinte nem fért a a családom fejébe. Botfüllel születtem és semmi nyoma nem volt annak amit három emberöltőnyi Baní," ez volt családunk ősi neve ", oly féltve adott át családi hagyomány ként. Én inkább a kézügyességemről lettem híres mert senki nem faragott olyan ügyesen mint én. Később a kővel is megpróbálkoztam és az is engedelmeskedett a vasakaratomnak mert azt a formát öltötte magára amit az agyam elképzelt.Sajnos az életem legszebb alkotása az a temetőben büszkélkedik egy sír fölött, ahol a legnagyobbik lánytestvérem földi maradványai nyugszanak. Úgy ábrázoltam őt hogy bár a kezei tehetetlenül lógnak a teste mellet az égnek emelt arcából a szemei azt kérdezik, miért ilyen hamar.Egy szép nyári napon amikor semmi sem számított és a hideg Szamos partján az eget kémleltem, hangos női sikoly térített magamhoz. Olyan hamar elmerült hogy tudtam, álló őrvénybe került és ha nem teszek semmit akkor menthetetlen. Én sem tudok valami jól úszni de a veszély és az hogy a szemem láttára fog valaki megfulladni hihetetlen erőt és vakmerőséget adott. Még ezt amit most leírtam gondolatként le sem játszódott az elmémbe már lebuktam és elkaptam a már ájult lányt. Nem is próbáltam felfele úszni hanem a forgó aljára buktam mert tudtam az ott kidob a mélyből. Kissé kifulladtam de még volt annyi erőm hogy kiúsztam a partra. Természetesen vele együtt. Akkor ébredtem rá mekkora kockázatot vállaltam és akkor veszítettem el az eszméletem. Amikor magamhoz tértem, már nem kevesen álltak körül és mesélték egymásnak mekkora hős vagyok. Szerettem volna bevallani hogy nem tudom mi ütött belém hogy ezt véghez vittem de akkor letérdelt mellém az a lány akit kimentettem és a nyakamba akasztott egy gyönyörű arany nyakláncot, a Szűz Mária képével és valamit mondott olaszul. Nem értettem mert, na ezt el kellene magyarázni de volt aki igen.Aki hallotta azzal biztatott, várjak türelmesen, vissza fog jönni hozzám. Nem hittem pedig amikor könnyes szemekkel átölelt tudtam, nekem ő rajta kívül nem kel más nő az életembe.Eltelt két hónap és minden nap kimentem oda ahol ugrottam és átkoztam azt a pillanat és helyet ahol de: -Tudtam hogy itt talállak meg( ellőszőr azt hittem hogy meghibbantam). De nem. Ő volt és hibátlanul beszélt magyarul.Térdre rogytam és felsikoltottam örömömben:- Mégis vissza jöttél. Van Isten. Már azt hittem örök sötétségben kel leélnem az életem mert mit is várhat egy szerencsétlen kis cigány gyerek.- De bolond vagy. Nem hiszem hogy el tudtad hinni, egy romai lány el tudja felejteni kinek köszönheti az életét. Ha nem tudnám, ha nem érezném rajtad az őszinteséget akkor most vissza mennék és kolostorba vonulnék.De a szüleim is itt vannak. Tudom te is szeretnéd megismerni őket. Két tisztelettudó ember állt ellőttem. Az anya térdre eset, és még mielőtt meg tudtam volna akadályozni, kezet csókolt. Nekem, a cigány gyereknek. Aztán az apja ölelt olyan erővel magához azt hittem ott pusztulok meg.Le ültünk beszélgetni és az apa hozta szóba azt amit nem is mertem volna hangosan kimondani. - A lányom téged akar. A te kedvedért tanult éjt nappallá téve hogy érthetően beszélje a megmentője nevét és azt mondta már nem bír nélküled élni. Bár én kicsit megbotránkoztatott a hozzá állása mert akkor is a tiéd akar lenni ha nem akarod feleségül venni, hanem csak szeretőnek kel neked. Te mit válaszolsz erre a férj kérésre? - Azt hogy nem tudom elképzelni a napfelkeltét a hangja nélkül, naplementét a mosolya nélkül és az ágyamat a teste melege nélkül. Két lakodalom is lett tartva. Egyik amúgy Isten igazából romásan, A másik meg igazi latin esküvő Romában. Így kezdődött életem ama szakassza amikor szüleim áldásával, boldog életem elkezdődött." Árnyak jöttek a szobámba és akkor eszméltem rá hogy reggel van. Szobámban terjengett már a friss kávé illat és tudtam most ki kel mennem úszni egyet, aludni egy keveset és fojtatni a történetet.