A 22-sek csapdája.

        1989 december. 34 éves voltam. Életem nagy részét egy csodás világba éltem. Ennek sajnos vége.

        1990. Tudtam fel kel ébrednem a Csipkerozsika álmomból. Erdély már sohasem lesz magyarország része de hiába születem román állampolgárként, lélekben halálomog magyar leszek. Tudtam hogy sohasem fogok oda vissza térni. Csak azt bánom ha akkor kimegyek Dumitrana Eugen Franciaországban volt egy magán zeneiskolája. Nagy fizetés, az éjszakai élet rejtelmei de az életembe nem maradt volna idő a szerelembe. Nem olyan egyszerü az élet. 

        Néha nagyon könyü let volna elmenekülni. Mibe is ? Az alkoholba ? A drogokba ? SOHA !!! Csak a gyenge ember. Lehet mind ezt a nyuszira fogni, vagy a torkos borzra. A legnagyobb üzletek mindig is Korzikábol indultak. Volt szerencsém megismerni egy korzika szigetén született ikrek. Masimo és és Antonio Sabela. Amikor a nagyon vak Hankovskij a feszületre megesküdöt hogy számára semmi sem lehetetlen, megkérdezték :

          - A fönököd enyire hülye vagy csk két forintért eladja a lelkét is. Miért dolgozol neki ?

          - Azért mert pilanatnyilag nem volt más választásom de ez már csa 3 hétig tart.

          Akkortájt szerettem elvonulni a világtól. Kimentem a Dunára. Mire kiértem hajnalodott. Elnésztem ahogy a halászok szinte mind köbálványok csak egy dologra koncentráltak. Aki uszóval halászot csak a pedzöre figyel. Aki ragadozó halraaz pedig mivel élő csalival halászot, csak arra hogyszerencsétlen csuka a hármas horog bekapásával saját magát "halálra itélje".

          Amikor felkerültem Budapestre, már tudtam, ez lesz az új othonom. Amikor 1969 a nagyapám testvérénél nyaraltunk(nagymamám és én) a Lövölde téren két nap, utánna a fiánál aki az Örs vezér tértől alig két utcányira lakot(Vadvirág utca 19), 100 ft. az nagyon nagy pénz volt. Hiába mentem vissza, a szívem ott maradt. A beteljesülés csak 1995-ben történt meg de et 27 évig tartot. Aki olvasta azt a regényt,"Matia Paszkál két élete", annak ez nem lesz kérdés.

          A XVI ker. megismertem a Hering Sándor "barátomat". Ő a parabola antena telepitéséből egy nem kis vagyont hozott össze. A felesége egy igazi angyal volt. A telkén minden megvolt. Aba az épületbe volt egy csodás terasz. Hajnalba oda szokot kiülni cigizni, kávézni. Soha sem gyujtot rá a lakásba mert annál jobban tisztelte a családját. A boltja az utca sarkon volt. Csendes ember volt de imádta a pénzt. Pontosabban ennek volt a rabja. Szeretet sokat olvasni. 

          Én akkor már három cégnek voltam a reklám embere. Sarkon volt egy gyogyszertár. Minden harmadik nap ki kellet vinnem a veszélyes hulladékos zsákokat. A biztonság kedvéért kaptam egy tetanusz inekciót, a "jobb félni mind megijedni" jelszora. Srégen szembe volt egy parkoló hely amit szintén nekem volt a hatásköröm hogy egy szál fű se legyen ott. Soha nem szerettem ha üres a zsebem. Ameddig viz van addig kezet is tudtam mosni ahányszor ez megkivánta.Az egyik cég tulajdonossa a szomszédunkba lakó Lakatos Sándor. Mivel tele volt pénzel, olyan emberektől vásárolt fel mindent akiknek az idős hozátartozoi már külföldön dolgoztak, nem volt arra idejük hogy kivárjanak egy ügyfelet aki a valodi értékét megadják az ingatlanuknak.

         A felesége egy igazi üzletasszony volt. Kézpénzt viritott és 50% megvette az ingatlant tokostól, vonostól. Minden szombaton a kastélyuk udvarát tettem rendbe. Olyan ebédeket ettem hogy ketté állt tölle a fülem. Meletük lakot két 80 éves aranyos hölgy. Mgkérdezték, beválalom az utca, udvartakaritást ? Sajnos nekik semmien szerszámjuk nincs. Amikor megkérdeztem, használhatom a benzines szerszámokat, csak annyit mondtak :

         - Miért ne. Ha neked ez megéri anyagilag ?

         Nem akartam tölükpénzt elfogadni de amikor látam mennyire bántja ez őket, mondtam egy minimális öszeget melynek a dupláját fizeték ki ésboldogan beszélgetek velem.

         Hogy kerül egy zenetanár, müforditó, szinkron tolmács egy ilyen helyzetbe ? Nagyon egyszerüen. Életem egyik nagyon mély korszakát éltem. Beválaltam az utca seprést, sánctakaritást. Azok a tulajdonosok akik láták hogy menyire szépen dolgozok, megkérdezték, menyiért válalom el az udvari munkát. Fény egy hosszú alagut végén. Én csak egy szerény ebédet kértem. Olyan jó érzés volt amikor a családfő meghivot az asztalához ebédelni és úgy bánt velem mint egy ranguval. Amikor viszont meg tudták(nem tőllem) mi a végzetségem, akkor szereztem négy zongora tanítványt. Ezt természetesen már civilben.

---------------------------------------------------------------------------------------------------------------

          Az tényleg csak annyit tartot de a megnyugvásig ? 22 év. 2023 január 2.  5 hónap korház de lassan talpra állás. Ma 2025.X.22. Pontos idő 7.55. Minden tökéletes. Fellépések követik egymást és én nagyon boldog vagyok. Kerekes szék. És akkor mi van ? Az elmém ép és szerelmes vagyok. Még ebéd elött lebonyolodik az ünnepély és még marad időm ketesben meirni a sokadik közös versünket. Egy dologban miliomos vagyok. Nem érdekes menyi idöt forditok írásra, "testépitésre". Vicces de csak annak aki kivülről szemléli ezeket az eseményeket. Ebben a csodás parkban nincs idő és tér sincs. Csak igaz végtelen.