Az ilyen napokért érdemes élni

 Első közös versünk Biával, aki szintén poet-tag, és örök röhögőtárs :) A vers keletkezési körülményei igen viccesek, egy kevéssé kedvelt fizika órán történt, hogy megihletett a számunkra nem túl kedves tárgy :D Így született meg a FIZIKAilag lehetetlen című vers. Elnézést,ha bárki érzéseit sértjük esetleg, a mű nevettetés céljával, saját kedvtelésre készült :)

Végtelen zöld óceán a terem

Fuldokolva vergődnek benne szüntelen

A többiek. Mi szigetünkön állunk nyugodt derültségben

S csak figyeljük őket fénylő napsütésben.

A fizika törvénye köti gúzsba őket,

Nem látják, csak vágyják égen a felhőket. 

Lábunk sosem érintett mást,

Csak az édes nemtudás parjait,

Hisz sosem hallottuk még

A fizika hívogató szavait. 

Életünk így csodaszép, fizikától mentes

De ha egy percre hatalmába kerít, jó nekünk a kettes.

Bohócok vagyunk s porondunk e terem.

Nevettetjük egymást, mert a fizika végtelen,

S a felhőtlen kacagás számunkra lételem. 

Míg a többiek a fizika mocsarában senyvednek,

Mi a parton engedünk a kellemes kísértésnek.

A művészet szent oltárán áldozunk,

S közben vad hahota - orgiákat csapunk. 

Szenvedjenek csak kik a mocskos vízbe estek,

Sajnáljuk, de rég elhasználtuk a mentőöveket.

Magunkat mentettük s életünk felhőtlen,

S most búcsút intünk a fuldokló kezeknek.