benmar blogja

A természet csodája 2.

Sejtelmes dombok, csábító combok
Magával ragadó vad illatok
Álomszép sellők, bárányos felhők
Felkavart lelkek és vágy viharok

Boszorkány hölgyek, angyali szörnyek
Csattanó csókjának csalfa szava.
Visszasírt órák, könnyekből tócsák
S bennük a tündérek álmosolya

Világnak rendje, magányok csendje:
Eldobott szerelmek tompa zaja,
Természet míve, női nem szíve
Hamiskás hangjának ne higgy soha!

Téli ébredés

Didereg a reggel

Deret szór a fákra

Fagyos tekintettel

Néz a nagyvilágra

Jégtüskéket ragaszt

Ereszek aljára,

Így várja a tavaszt

Sündisznó módjára…

Kikelek az ágyból

Mert hallom az órát,

Csörömpölve rám szól:

Kellj fel a nemjóját!

Midőn a netet bújtam
És szép idézeteket kerestem
A pezsgőtől berúgtam
És a székemről sajnos leestem

Midőn a földön ültem
Az asztalom alá is belestem
Kicsit tán megszédültem
Lefeküdtem hát, mit is tehettem?

Midőn aludni vágytam
Mert azt ugye nagyon is szerettem
Csak álmaimban jártam…
Hogy mit is akartam? Hát feledtem!

Boldog Új Évet!

Francia Pezsgő óda

Ó Te mennyei manna
Istenek habzóbora,
Jer ide szomjas számba
Vágyam feléd jókora!

Francia kakas vére
Gallok féltett aranya,
Józan pillanatok vége
Ébredések mosolya!

Eltörpül már melletted
Italok hosszú sora,
Nincs menyegző nélküled
Minden pezsgők nagy ura!

Becses ünnepek színe
Kecses fürtök illata,
Színes gömböknek íze
Szilveszternek csillaga!

Kristály poharak álma
Mámornak szent temploma,
Reád örökké várna
Kiszáradt szám zeg-zuga!   

Mi avagy ki
Cím nélkül e mű?
Találja ki
A Nagyérdemű!

Van, mi édes
Íze nagyszerű,
Van, ki rémes
Száraz keserű.

Van, mi tömény
Finom muskotály,
Van, ki kemény
Erős extra dry.

Van, mi ködös,
Fehér tiszta is,
Van, ki vörös,
Jött már vissza is.

Van, mi nívós
Ütős erős lé,
Van, mi sírós
Kedves hölgyeké.

Van, mi hazug
Gyakran megtréfál,
Van, ki berúg
Tőle fejre áll.

Van, mi habzó
Gyorsan párolog,
Van, ki vonzó
Érte nyál csorog.

Van, mi orosz
Rémes maffia
Van, ki olasz
Talján föld fia.

Van, mi arany,
Gallok gyermeke,
Van, ki magyar
Vérünk egyike.

Szilveszter

Van egy csillag fenn az égen

Úgy hívják Fényes Szilveszter,

Egész évben alszik szépen

Esztendő végén útra kel.

Imádja a pezsgő habját

Szereti a zenét, táncot,

Megünnepli neve napját,

Búcsúztatja a Karácsonyt.

Letűnt óév vérét issza

Amíg a múlt ki nem múlik,

Erős amaz, jön majd vissza

Midőn álruhába bújik.

Fogadkozom én is néki

Új szívet és lelket veszek,

Hazug szöveg még a régi:

Fogadalmamhoz hű leszek!

Meghallva éjfél harangját

Másnaposan hazaballag,

Nem látja már új év napját,

Mert ő csupán hullócsillag

Az évnek határán….

Két esztendő határ hegyén állok

Ellőttem jövő évnek tengere,

Valami Isteni jelre várok

Másszak vissza, avagy ugorjak le?

A tájat, mi hátam mögött fekszik,

Bejártam, láttam minden zeg-zugát,

Óceánt  nem ismerem, ám tetszik,

Érzem csalogató fuvallatát.

Muszáj menni, közeleg az éjfél

De csak állok a múlt csúcsán bambán,

Nem tudom merre hova, szívem fél

A szédítő magasságot látván.

Midőn döntenék az út irányról

Kiabálva mögém áll Szilveszter

Vigyorogva lelök a szikláról

Kezdhetem hát az utam még egyszer.