benmar blogja

Névnapra /feleségemnek szeretettel/

Éjek kertjéből letépnék néked

 egy sárga-rózsa-csillagot 

olyat keresnék, amilyen szépet

 még ember soha nem kapott

rajzolnék aztán tavaszi rétet

és  gyönyörű szép holnapot

kedvesem arra  ráfestenélek

téged is a fényes Napot

fogadd el tőlem csak arra kérlek

ezt a betű-képeslapot

Kívánok néked jó egészséget

És Nagyon Boldog Névnapot!

A kereszt-útnál

Magyarok! „A gondok nem kicsik nagyok!”:

Jobbra vagy balra kell itt menni kérem?

Tanácstalan vagyok

 Ez a keresztút miért nincs rajta a térképen?

Itt egyenes volt még nem oly régen

Száműzöttként szaladnak előttem a napok

Az ígéretek vadliba raja zajong az égen

Ők elszállnak… én maradok .

Csendben állok és várok itt a világvégen

Ez az osztályrészem…

A távoli fényben sötét hamis hóhér alakok…

Délibáb… fellöktek,  több sebből vérzem

Talán terv szerint gyorsan meghalok

Nem mutatják a helyes irányt hiába kérdem

Csak fekszem a földön és a csillagokat nézem

..

Ha innen a pokolból egyszer kiszabadulok….

Odafönn majd segítenek az angyalok

Már csak napjaim vannak érzem….

Gyermek vagyok, gyermek…  

Gyermek vagyok, gyermek…

lehet, nem növök fel soha már

üveghegyek hívnak, megyek

az  úton…. a csúcson hazug mese-vár

Gyermek vagyok, gyermek…

ki nem látja védő angyalát

akit ha ördögök vernek

keresi…. nem leli Isten oltalmát

Gyermek vagyok, gyermek…

aki imádja a családját

kit ha fiai, s kedves szemek

ha nézik…vérzik, a könnyektől alig lát

Gyermek vagyok gyermek

aki még keresi önmagát

kinek ássák már a vermet

valahol… s szól: jobb itt még, mint odaát!

Gyermek vagyok gyermek

nincs egyebem csak a tollam

s ezek az átkozott versek

de bírom …  írom, míg a szívem dobban

míg hallom lelkemnek moraját

A természet csodái trilógia

I.

Lehulló lombok, felszántott dombok,
Megkopott óráid, s borús napok,
Ködbebújt erdők, könnyező szellők
Elsárgult levelek, képeslapok…

Dérlepte tölgyek, hófehér völgyek
Kályhádnak melege, tűz illata,
Didergő magvak, takarót kapnak
S befagy az álmoknak égszín tava…

Felébredt élet, vágyja a szépet
Nem élne túl már hosszabb telet,
Madárdal búgja, reggel azt súgja:
Elhagyott kedvesed ismét szeret…

Tűzforró fények, szomjas remények
Aszfalton melletted sötét magad
Szerelmes esték, akár a festék
Lemoshatatlanul reád ragad…

II.

Sejtelmes dombok, csábító combok
Magával ragadó vad illatok
Álomszép sellők, kedves kis felhők
Felkavart lelkek és vágy viharok

Boszorkány hölgyek, angyali szörnyek
Csattanó csókjának csalfa szava.
Visszasírt órák, könnyekből tócsák
S bennük a tündérek álmosolya

Világnak rendje, magányok csendje:
Eldobott szerelmek tompa zaja,
Természet míve, női nem szíve
Hamiskás hangjának ne higgy soha!

III.

Hullámzó dombok, lehulló lombok,
Madarak éneke, s friss illatok
Izzadó erdők, bárányos felhők
Szellőkből születő vad viharok

Fűzfák és tölgyek, rejtelmes völgyek
Csábító csúcsoknak hívó szava
Napfényes órák, esővíz tócsák
S bennük a szivárvány színmosolya

Csillagok csendje, égboltnak rendje
Nyáresték szerelmes tücsök zaja,
Természet míve, tavasznak színe,
Nyugalma ősznek, s télnek hava

Kérlel a lelkem, lázad a testem
Szívemben versemnek lénye ragyog:
Angyali lányok, hölgyboszorkányok...
Nélkülük magányos farkas vagyok!

Farsang

Tavasz szólítja a telet

Hívja maszkabálba

Amaz táncolni nem szeret

Elfut kiabálva

Nem jut messze Farsang várja

El is kapja végre,

s beöltözik maskarába

Kicsiny falum népe.

Gyermek s öreg együtt nevet

Találgatják egyre:

Az a busó ki is lehet

Julcsa? Marcsa? Endre?

Fánkot süt az idesanyám

lopok egyet tőle

borral kínál szomszéd komám

iszom is belőle…

Dalra hívom asszonkámat

Énekeljen vélem,

Olvadjon el ma a bánat

Mint a hó a réten!