benmar blogja
A nagy iedtségre ezt is átírtam
Hajnali halak
Nyárnak éje dalra várt,
Látszott már a ma is
Kakas szája halkan járt
ne hallják hogy hamis
Éji sötét elszaladt
hívta Földnek túloldala,
lába nyomán nem maradt
más csak köd s szúnyogok hada
poros földút kanyargott
nekiszaladt az erdőnek,
fákon madár mocorgott
S énekelt az ébredőnek.
A Nap fátyolért kapott
majd játszadozva mögé bújt
„találd ki hogy ki vagyok!
Mondta miközben elpirult
Megnyílt ott tündérország,
Mint mesében: egyszer régen,
Vagy talán a Mennyország
jött Földhöz közel egészen?
Hajnali halak hancúroztak,
Ugrabugrálva úszkáltak,
A horgászbotok csak bámultak,
Ilyen csodát még nem láttak!
Gyarapodó gyermek napocska
Megfürdött a horgásztóban,
Ráncait arcáról lemosta,
Gyönyörködve a valóban.
Víz tükrében megnézte magát
Midőn kék égre bandukolt
Kifésülte kócos haját…
Lehet, mindez csak álom volt?
Hova tűnt a horgásztó?
Felébredtem? Ez Borzasztó!
tesssék! csiszolva és csontozva!
Angyali reggel
Egy csendes nyári hajnalon
a széltől megszédülve
táncot járt a Balaton,
s azt súgta:: mellém ülne
némán testéhez tapadtam,
szerelmesen megcsókolt
a Föld is megállt alattam
aztán tovább bandukolt
rám kacsintott a nyugalom
szemében sirályok tánca,
ludak rajzoltak nyugaton
egy v-t a homlokára
közben a Nap is előbújt,
félretolva fák sorát
gyengéden az éghez simult
s nézte ő is e csodát
túlpartról édes szellő fújt
cirógatta arcomat
midőn harmatos vízért nyúlt
hogy lemossa a ráncokat
ott előttem akkor újra
a sötét porrá égett
és a reggel hozzám bújva
nézte.. csak nézte a messzeséget…
BB
Két szólam
Dallamok, melyek kottaként könnyedén kenődnek
szét pille könnyű papírlapodon
és szavaid zsoldosaként törnek légvár-erődnek,
mitől szívek bástyái ledőlnek
hallom.. ott az ajkadon
A jövőnek félelmes talpai dübörögnek
homlokod mögött - nincs ránctalan jelen.
Csak halkuló világ maradt, s bár az út előtted
vághatatlan ködbe ért, de fény lobog fölötted
színeit...felismerem.
Anyai hang, mely felébreszti jeges testedet
tavasz-kéz érintette napokon,
s altatója zajos világodnak. a szeretet
mi kiszínezi szürke lelkedet
hallom..ott az ajkadon!
Belesír a szél -e furcsa dalba. Hol nincs tavasz-
mosoly, csak görbeszájú-ősz dereng.
Hol a gyermekálmok kékjén kegyetlen tél havaz
hol a remény csendje oly' más, de végül ugyanaz
hangjait...felismerem.
(Közös vers Barbarával: "BB")
Hajótörés
Hajótörés
Tarka bárkaként úsznak szavaid szanaszét,
fehér papírtengereken kúsznak tova,
Midőn felnyitod a sötétség szemét,
ráeszmélsz, ez az út nem vezet sehova
Hiába próbálod kabinjába zárni,… lázadó
gondolat a széllel menekül
Sebesen visz az áramlat utána, de a hajó
tengerbe merül,…..
és te ott maradsz, míg rád nem lelnek
árván és egyedül
fűzfa...
Fűzfa poeta
Szomorú fűz életem
Földre húzza ága
sorsa előtt meghajol
favágókat várva
Keze lába belelóg
Ősszel a tócsába
midőn kénszín testéről
Lehullik zöld álma
Fehér hideg kínozza
Szakad a kabátja
Északi szél pofozza
télen ha meglátja
Tavasz talpra segíti
Fel is kel az árva
Ám sokáig nem bírja
Elszárad a Nyárra
lelkem mélyén sírhalom
rajta kopott tábla:
"életében fűzsíp volt
nem dalos szép hárfa"