benmar blogja
Figyelj!
Figyelj!
Hazug a szó és
Hazug a mondat
Hallod vagy látod
Mind mind hazudnak
Hamis a dal és
Hamis az ének
Elcsúszott hangok
Tisztán zenélnek
Hamis a fény és
Hamis az árnyék
Minden csak álca
Szivárvány játék
Hazug a ma és
Hazug a holnap
Álarcnak tűnő
Napok és holdak
Hazug a versem
Hamis a tollam
Átkozott Világ!
Hidd el!!!... Én szóltam…!
"A víz az Úr"
"A víz az Úr?"
Vizet szült a tél
Tiszta honi helyen
Elindult az ér
Hogy majd patak legyen
Jégeső és vér
S könny mit ivott néha
Kavarta a szél
Nőtt a hordaléka
Felserdült a csepp
erősen felduzzadt
Sebes folyó lett
Élvezte, hogy futhat
Jövőbe szaladt
Habos múltját vitte
édesvíz maradt
nem vágyott sós ízre
Medrében a sár
Nagyon felgyülemlett
ezért ma is áll
Magyar álló víz lett….
/Össze kéne folyni
Folyóvá ki magyar
minden koszt kidobni
ami vizet zavar!/
HA...ha...ha
Ha... Ha... Ha
Ha életednek édes leve
torkod marja, fojtogat;
ha teremtődnek kemény keze
ássa már a sírodat;
ha zivatarok zajos szele
elnyomja a hangodat;
akkor bizony, amíg tudod, cseréld le a sorsodat!
Ha földre koppansz…, kútba zuhansz
pokolnál is mélyebbre,
ha Isten, mint egy bamba suhanc
beleröhög képedbe ,
ha úgy érzed, hogy nincsen több sansz
a nagy betűs ÉLETRE,
akkor bizony, a gólyákkal költözz inkább délebbre
Ha nem találod már meg magad,
vagy csak elmész mellette,
ha színes ruhád ronggyá szakad
s fekete van helyette
ha nem értik meg ékes szavad,
s nincsen aki szeretne,
Akkor bizony, gondolj arra, hogy rosszabb is lehetne:
Rakd hát zsebre könnyeidet, dalolva és NEVETVE!
álom
Emlék-álom
Gyurika kurjant: - Ébresztő!
Kicsi kakas kiabál
Kendermagos, nagyra nem nő,
hangja mégis messze száll
belebújok a ruhámba
mit a mama kirakott
hogy kedvenc kis unokája
abban töltse a napot
kirohanok az udvarra
Morzsa kutya nyomomban
jobbra fordul, aztán balra
úgy érzi jó nyomon van
megkergeti Cirmos cicát
amaz gyorsan elszalad
annyit nyávog csak, hogy viszlát
a szegény eb lemarad
közben már a tehén Riska,
kinn az utcán, engem vár
borjú nyelven kiált vissza:
- Gyere pajtás mi lesz már!
El is indulunk hát végre
Jönnek szomszéd gyerekek
Megy a csorda a zöld rétre
Éhesek a tehenek
Vállamon a kis tarisznya
Kezemben a vándorbot
Zsebemben a papa sípja
Amit tegnap faragott
….
Az a síp ha még meg volna
Belefújnék…. szépen szólt
Fűzfa hangján így dalolna:
„Egyszer volt (és) Hol nem volt…”
Tavasz után jön a nyár”
Tavasz után jön a nyár”
Itt a tavasz! érzed csókját?
szeret téged! átölel
hallgasd csak csicsergő bókját
azt dalolja: nem hagy el….
Élvezd hát most minden percét
hisz tudod?..., a szerelem
őszinte, ám gyakran szót vét….
hiába az intelem:
Vigyázz! a boldogság is csak
kicsi gyenge gyufaszál
ám, ha dörzsölik lángra kap
s tüze mindent felzabál
megkóstol és beleharap
fába vasba aranyba
utána csak füstje marad..
Vigyázz te is magadra!
A maró köd talán egyszer
Feloszlik és tovaszáll
Ám ha megégsz, van rá gyógyszer:
„Tavasz után jön a nyár!”