benmar blogja
Karácsonyi csodavárás
Karácsonyi csodavárás
De jó volna újra pöttöm pulóverben
megfürödni a decemberi hóban;
de jó volna kis tesómmal szánkón csúszni
s haza ballagni kezén fogva, szótlan!
De jó volna újra az iskolapadból
lesni a szabadon szálló pelyheket;
de jó volna tömény izgalommal várni
a titkokkal teli téli szünetet!
De jó volna újra bérlettel vizslatni
a matinék „ős fapados” filmjeit;
de jó volna megint „körmagyart” játszani,
kergetőzni - a „kultúrban” - ugyanitt!
De jó volna újra titokban kutatni
a szekrénybe rejtett ajándék után;
de jó volna ismét sétálni apával
egy letűnt, kedves karácsony délután.
De jó volna újra ünnepi asztalnál
- együtt imádkozva - csendesen ülni;
de jó volna a jó Isten irgalmában,
mindnyájunknak egyformán részesülni!
De jó volna újra várni a kisdedet
és szagolni a friss gyanta illatát;
de jó volna hallani a szeretetet,
midőn a hideg szíveket járja át!!
De jó volna újra a gyerekszobából
látni a kandeláberek fényeit;
de jó volna érezni, hogy együtt a nagy
család és a karácsonyunk szép megint!
Hangos naptár
Hangos naptár
Egy évvel "fiatalabb" lettél,
kezemben van minden lapod
- legyen Tavasz, Nyár, Ősz vagy Tél-;
megmutatom minden napod!
Január
Legelső gombját az évre
ismét a Január varrja;
Leszakítanád már végre,
ám aludnod kell még arra!
Február
Az első hónap elszaladt;
elénk csoszogott a Február;
A jégbe dermedt tél alatt
csiklandozgat a napsugár.
Március
Március is sorban áll,
hogy hármas számot kapjon;
Izgatott s türelmetlen már:
Nehogy a tavasz elmaradjon!
Április
Itt van most ez a hónap is,
- hátra szalad, nem előre -;
Úgy hívják, bolond Április,
aztán komoly lesz belőle.
Május
Megint más hónap van alul
- az idő kénytelen haladni -,
Virágok közt Május lapul;
Ne engedd őt elszaladni!
Június
Június is itt van végre,
ő sem maradhatott otthon;
Napocskát rajzol az égre!
Vigyázz reá, le ne kopjon!
Július
Hazajött trópusról a nyár!
Izzad a Július rendszerint.
Strand és tópart téged vár…
s a fülledt esték, megint.
Augusztus
Augusztusunk egy császár,
árnyas fák alatt hűsöl, bambizik;
Ne engedd el, Terád vár!
Őszi hónapok úgyis elviszik...
Szeptember
Könnyezve búcsúzik a nyár,
- akár szerelmétől az ember -.
Hova lohol ez a naptár?
Itt a Suli-illatú Szeptember!
Október
Mostantól Októbert írjál!
Itt a színes Ősz! Szeresd!
Az elmúlás miatt ne sírjál!
Isten vigyáz rád is! Keresd!
November
Rövid napok hosszú éjén
November tétován ténfereg,
Fehér fák az utak szélén
s dermedtek a reggelek.
December
Eljött az utolsó hónap
(hisz' minden véget ér egyszer)!
Örvendez a télapónak;
és pezsgőt bont a December.
Isten óvja Erdélyt
Isten óvja Erdélyt
(Egy utazás margójára)
Országhatár
bár’ mögöttem,
úgy éreztem,
hazajöttem!
Erdők, bércek,
kispatakok,
suttogták, hogy
otthon vagyok.
Hegyek ormán
mindnek kereszt,
fogja kezünk
s el nem ereszt.
Székely, csángó
egyet akar,
szívük s lelkük
mindnek magyar.
Csíksomlyói
áldott szentély
fohászkodtam
érted Erdély.
Máriához
szólott imám,
könnyes szemmel
nézett reám:
/Szűz Anyám a
gondok nagyok,
tőled talán
áldást kapok! /
Falvak, arcok,
jóemberek,
álmodom még
tán’ veletek!
Székely, csángó
s minden testvér,
Isten veled
drága Erdély!
Országhatár
már mögöttem,
itthon vagyok,
hazajöttem.
2017 Tavasz
BenMar: 2017 Tavasz
/Petőfi után szabadon/
Itt van a tél, itt van újra
Húsvét után részegen,
Tavaszt tapos s havat hintve
Tetőt tép a végeken.
Felrohan a dombtetőre
Mérgét szórja szerte-szét -;
Gyárkémények kába füstje
Vette el tán' az eszét!
Vigyorogva néz a földre
Kajánul fest mosolya,
Olyan, mint egy őrült ember,
Kinek elszállt az agya.
És valóban, jeges földünk
Már nem alszik, most hal meg,
Globalitás csúf kezétől
Elnyűtt teste csupa heg.
Elfútta az álmainkat
fagyos szél; nem fékezett,
Talán majd a hazug tavasz
átfesti a kék eget.
Összeborul természetünk,
Alapjait felszedik,
Rombolják a világunkat,
sötét erők, rút Jedik.
Mondanám, hogy még nem késő,
„Festett ördög” énekem,
Ám a papír, mire írok
Megégett a széleken.
Múltjából az emberiség
régóta későn tanul,
El is tűnik minden tavasz
Holnap, tán nyomtalanul.
Kotródj innen hó hercege,
Fussál, lábad gyorsan szedd,
Tavasz tündér csókját vágyom,
Aki nálad sokkal szebb!
Himnusz az apákért
Himnusz az Apákért
Isten áldd meg Apáinkat
igaz magyar hittel!
Dolga végezetlen Uram
egyiket se vidd el!
Lelküket faragd nemessé
Golgotai fából;
Ne inogjon meg súly alatt,
szögezd oda hát jól!
Szívüket is rakd helyére,
színezd szerelemre;
Családjáért dobbanó szív
milyen más lehetne?
Tégy’ erőt a karjaikba,
ne essen ki gyermek;
Minden magot növessz nagyra,
amit Apa elvet!
Ne karddal vértezd fel őket,
gyilkos fegyver nem kell!
Könnyeiket cseréljed le
vidám szeretettel!
Azokról se feledkezz meg,
akik értünk haltak;
Adj helyet nékik melletted,
s jelet hantjaiknak!
Atyám áldd meg Apáinkat
szentelt-kereszt-vízzel!
Dolga végezetlen kérlek,
egyiket se vidd el!