Múltba veszett jelen

benmar•  2014. május 18. 19:47

Múltba veszett jelen

 

Elfogy az út a lábam alatt.

Átléptem újra a nagy határ-falat,

mit agg múltam tán’ ferdén húzott

fel magasra… s a rendbe rakott, ám nyúzott

téglák most haragtól hörögve

zuhannak utánam a mélybe …. mindörökre….

 

Mezítláb rohanok a porban,

mint kisgyermek koromban:

érzem a forró, aranyló szemek illatát

midőn a nyári nap szerelmesen járja át

s facsarja ki mezítelen testem…

Megtaláltam végre! Ezt kerestem!

 

Mohón, nagyokat nyelek a régből.

Istenem! Délibáb! Nyomban szétdől

mint szelíd felhő, kit vihar, ha sújtott.

És kitekerve, bambán csak áll ott,

s bárányként sír klisét a sáros út felett:

„Vándor az utadat soha ne feledd!”

 

És láss csodát: a fal ismét feláll!

Villámként hasít ketté a kegyetlen reál’:

Mindegy melyik oldalon hagy

a másiknak így is- úgyis ellene vagy!

S midőn szemem a távolban kutat,

nem lelem az elveszett arany középutat.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Angyal20132014. május 22. 11:48

...de a romokat el is kell takarítani...

benmar2014. május 22. 08:24

Vannak falak, amelyekre védelmi, elszigetelési szándékból már eleve nem építenek átjárót, vagy ajtót.. ezeket csak lebontani, vagy ledönteni lehet... :(

Angyal20132014. május 22. 01:28

Minden falon van egy ajtó (van amelyiken "titkos ajtó" ), azt keresd...

Soultribe2014. május 18. 20:05

mezítláb...

üdv
soul