Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Múltba veszett jelen
benmar 2014. május 18. 19:47
Múltba veszett jelen
Elfogy az út a lábam alatt.
Átléptem újra a nagy határ-falat,
mit agg múltam tán’ ferdén húzott
fel magasra… s a rendbe rakott, ám nyúzott
téglák most haragtól hörögve
zuhannak utánam a mélybe …. mindörökre….
Mezítláb rohanok a porban,
mint kisgyermek koromban:
érzem a forró, aranyló szemek illatát
midőn a nyári nap szerelmesen járja át
s facsarja ki mezítelen testem…
Megtaláltam végre! Ezt kerestem!
Mohón, nagyokat nyelek a régből.
Istenem! Délibáb! Nyomban szétdől
mint szelíd felhő, kit vihar, ha sújtott.
És kitekerve, bambán csak áll ott,
s bárányként sír klisét a sáros út felett:
„Vándor az utadat soha ne feledd!”
És láss csodát: a fal ismét feláll!
Villámként hasít ketté a kegyetlen reál’:
Mindegy melyik oldalon hagy
a másiknak így is- úgyis ellene vagy!
S midőn szemem a távolban kutat,
nem lelem az elveszett arany középutat.
Angyal20132014. május 22. 11:48
...de a romokat el is kell takarítani...
benmar2014. május 22. 08:24
Vannak falak, amelyekre védelmi, elszigetelési szándékból már eleve nem építenek átjárót, vagy ajtót.. ezeket csak lebontani, vagy ledönteni lehet... :(
Angyal20132014. május 22. 01:28
Minden falon van egy ajtó (van amelyiken "titkos ajtó" ), azt keresd...
Soultribe2014. május 18. 20:05
mezítláb...
üdv
soul