kicsit átírtam

Anyák napján

I.

Tegnappá foszlik a szürke kis árnyék

vérvörös lábakon jő a sötét

ilyenkor mindig a magasba szállnék

s élvezném fentről  az éji zenét

 

akár a Hold, aki mindennap látja

figyeli Földünknek mindkét felét

volnék a csillagok leghűbb barátja

érezném angyalok leheletét…

 

lehoznám onnan a legfénylőbb pontot

akár a Napot is néked adnám

ám lejönnék gyorsan le biz ha mondod

szaladnék hozzád kedves Anyám

 

és gyermekként újra tehozzád bújva

figyelném ajkadat miként mesél

s kedvesen kisfia fülébe súgja:

aludj el kis Balázs, vár rád az éj

 

..csillog a lelked, mint  aranyló érmék

hallani vélem a szíved neszét:

ma nem kell a pompa a fényes ajándék….!

….csókolom Jó Anyám mindkét kezét!

 

II:

 

Árvaként kúszik a földön az árnyék

tépi magáról a gyász köntösét

egyre csak várja a fényt akit nem rég

elvitt a kegyetlen gyilkos sötét

 

tűzpiros bölcsőben fázik és fél is

mostoha élete ringatja őt

tudja, hogy elment, de szüntelen mégis

keresi Napját, a drága szülőt…

 

lecsukott szemmel is látja az anyját

ki mellette ül, és hozzá beszél

hallani véli az angyali hangját:

Szeretlek gyermekem erős legyél!