A rímekkel rakoncátlakodni

benczeattila•  2009. január 18. 20:25

„A verscsodákká szelídült, szépen faragott életigenlés, a felismerés, hogy az ember és a költő valahol elválaszthatatlanságában egy és ugyanaz.” – írta Szentre B. Levente első verseskötetem lektorálásakor. De valójában mit is jelent a rímekkel, a verseléssel történő rakoncátlan zsonglőrködés, zsonglőri rakoncátlankodás?
A síppal, dobbal, nádi hegedűvel való zsonglőrködés vagy valami szürrealista, szűk szakmai elismertséggel járó verseket csomagolhatok LITERA túrámra? Jó kérdés.
Erre a kérdéskörre Dobai Bálint gondolatai (legalábbis ezt olvastam legutoljára) adták meg a megfelelő választ: „Van pár ember, aki sem a kategorizálást, sem az alapjául szolgáló önhittséget nem vallja magáénak. Akik kellő alázattal vannak az irodalom nagyjai iránt, és a klasszikus költők nyomdokain tanultak verseket alkotni, de tudásukat nem öncélúan, a szűk körű kortárs szakemberek szórakoztatására használják, hanem valahol hisznek a költészet hivatásában, és önkifejezésükkel a kort, a ma élő embert fejezik ki. Elismert kortársköltők, akiknek a verseit minden irodalombarát megérti.”
Talán ez a ragaszkodás és olvasóközpontú gondolkodásmód jelenti számomra az áttörést. Egy elméleti síkot a társadalmi szemléletmódból eredő felismerhetőségi és értelmezhetőségi vágy illetve a versfaragás alak és formavilágát illetően.
De valahol a lélek mélyén minden költőben benne rejlik a gondolatokkal és ritualizmussal járó sznobizmus csillogtatása, hogy a szakmai értékbecslőkkel szemben mi lelhessünk a megmondó emberek. Minden irodalmár és alkotás mögött ott van az eszmeiség, az önmagunk megvédése, ami pozitív utóhatásaival továbbfejleszti a rímekkel való rakoncátlankodásainkat. Talán erre jó ez a blog is…

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

kozmazsu2012. november 21. 09:50

Kedves Attila!
Milyen az élet. Régóta jelen vagy a tudatomban, a facebookon és még sok helyen, de nem tudtam, hogy a poet-on is, ahol én is elég régóta. Most bukkantam Rád és írásaidra, mikor olcsó könyvkiadási lehetőségeket kutatok magam számára. Beri Robi szokott megkeresni ajánlataival, de még nem éltem az általa felkínált ajánlattal. Ez az írásod nagyon ideragasztott, mert ritkán olvasok ilyen bensőmmel ennyire harmonizáló véleményt a versek írásáról. Bár én nem tanultam, és csak másfél éve írok ''valamilyen'' verseket, de nem is annyira írom, mint eldalolom a magam módján, ahogy kiszakad belőlem, hisz alapjaiban muzsikus vagyok. Ma már ott tartok, hogy a régebbieket átírom. Blogomban gyakorlatozok igazán, és ott is tesztelek le dolgokat, amire szükségem van, mert kontrollra mindenkinek van. És én valóban síppal, dobbal, nádi hegedűvel írom ezeket. Örülök, hogy Rád találtam. Igyekszem a többi írásaidhoz is eljutni. Szeretettel és tisztelettel üdvözöllek: Zsuzsa

benczeattila2009. november 16. 15:16

örülök neki, hogy valakinek tetszik :)

encsabanya2009. január 18. 20:37

Nagyon tettszik a rakoncátlankodásod:D