Aisa - 3. rész

bel_corma•  2019. május 14. 20:18

A telihold fényében a szent kőkör sziklái vaskos, ezüstös ujjakként nyújtózkodtak a csillagokkal teleszórt éjszakai égbolt felé. A könyörtelenül múló idő már legömbölyítette éleiket és itt-ott a moha is kiütközött a felszínükön. Olyanok voltak, mintha tucatnyi, néma óriás őrizte volna a tíz láb átmérőjű, kicsinyke tisztást.

 

A Bölcsek tanácsának tizenkét tagja a szikláknak háttal, a tisztás közepe felé fordulva sorakozott fel. Egymás kezét megfogva kört formáltak és imájukkal igyekeztek megzabolázni, majd testüket egyfajta csatornaként használva felerősíteni a planéták kozmikus energiáit. A Mindenség Anyjának segítségét is igénybe vették, hogy testük elbírja viselni az erős megterhelést.

 

Aisa és Merrion a körön kívül várakozott. Egymásba kapaszkodtak és lenyűgözve figyelték, ahogy a kövek lassan energiával telítődtek. Nem sokkal később már a belőlük áradó, egyre fokozódó vibrációt is tisztán érzékelték. A kör közepén lassan sűrűsödni kezdett a levegő.  Először olyan volt, mintha áttetsző, hullámzó vízéként fodrozódna, majd szemkápráztató, fehér fénnyel ragyogott fel.

 Az izzás egyre intenzívebbé vált ezzel egy időben pedig a mérete is növekedni kezdett. Nem sokkal később már egy embernyi méretű, tojás formájú dimenziókapu feszült a tisztás közepén.

 

A tanácstagok elengedték egymás kezét, Glenda anyó pedig egy intéssel a körön belülre invitálta a fiatal párt. Az izgatott Ainara is ott állt mellette, ő pedig kedves mosollyal az ajkán belekezdett mondandójába:

 

- A kapu néhány percig marad csak nyitva, épp addig, amíg a bolygók együttállása tart.

- Hogyan juthatunk majd haza? – vetette közbe Merrion, ám rögtön meg is bánta a meggondolatlan kérdést. Az idő sürgette őket és nem az ő feladata volt ezen töprengeni.

 

- Az Atlantiszi energiák sokkal erőteljesebbek, így a visszatérés sem okozhat majd gondot számotokra.

 

Ezután Aisához fordult, az pedig, kérdés helyett szó nélkül a keblére ölelte az öreget. Mikor kibontakozott az ölelésből, a lány szeme párás volt és Glenda anyó is csak nehezen bírta palástolni meghatottságát.

 

- Mindig a szívedre hallgass és ne feledd el, hogy a helyes út veszélyesnek és kiszámíthatatlannak tűnhet időnként, de a Teremtő gondviselése mindig elkísér minket. Légy ügyes és maradj a fényben, gyermekem!  

 

Ezután lassan hátrébb lépett és csatlakozott a körben várakozó tanácstagokhoz, magára hagyva a három fiatalt.

 

Ainara nem sokat teketóriázott és rögtön átlépett a dimenziókapun. Aisa már majdnem követte őt, amikor nagyon rossz előérzete támadt. Futó pillantást vetett a tanács odébb várakozó tagjaira és tudatalattijából elemi erővel tört fel egy baljós gondolat:

 

„Valaki hiányzik közülük!”

 

Arra azonban már nem maradt ideje, hogy felismerését szavakba öntse. Merrion sürgetően elkapta a karját és magával rántotta őt a kapun túlra.

 

***

 

A hely, ahová megérkeztek éppoly szörnyű volt, mint amilyennek Aisa az álmaiban megtapasztalta.

 

Az égbolt vérszínben ragyogott és egy hatalmas, horizontális repedés éktelenkedett rajta. A hasadás fekete szívként lüktetett és minden egyes dobbanással füstszerű, fél-anyagi testű entitásokat okádott ki magából. Az energia, mely a szakadást táplálta, egy monumentális kristály piramis csúcsából áramlott az ég felé, mely a város legmagasabb pontján terpeszkedett.

 

Felocsúdni sem volt idejük a megdöbbentő látvány okozta sokkból, amikor a hely gonosz, sötét aurája lesújtott rájuk. Nyomasztó volt és reményvesztettséggel valamint félelemmel igyekezett átitatni testük minden sejtjét. Erősen kellett összpontosítaniuk, hogy érzelmeik és gondolataik tiszták maradjanak.

 

- Érzitek a talaj remegését? – lehelte Merrick, miközben ujjaival finoman megérintette a földet.

- Hamarosan minden az enyészet martalékává válik majd – sóhajtott fel fájdalmasan Ainara.

- Eggyel több ok arra, hogy siessünk! – húzta ki magát jelentőségteljesen Aisa. Most nem kevés erőfeszítésébe került hogy képes legyen logikusan gondolkodni, ezt pedig Isteni önvalójának lelkében izzó szikrájára összpontosítva sikerült csak megtennie. – Le kell állítanunk a Piramist ahhoz, hogy a negatív merkaba-mező összeomoljon. Így, talán megmenthetjük a szigetet a pusztulástól…

- Segítség nélkül ez nehezen fog menni – aggodalmaskodott egy sort fiatal rendtársa.

- Ezért fontos, hogy megtaláljuk Atlantisz főpapnőjét – zárta rövidre a vitát Merrion miközben jelentőségteljes pillantást vetett Aisára. A lány fáradtan bólintott és a piramis mellett magasodó szentély irányába intett.

 

- Ha életben van még, akkor egészen biztosan ott találjuk meg őt!

 

***

 

Magukba roskadó épületek között törtek előre céljuk felé. A föld remegése időnként abbamaradt, hogy azután újrakezdődjön – mindig egy fokkal intenzívebben.

 

Már közel jártak a szentélyhez, amikor három, kormos füsthöz hasonlatos testű entitás megrohanta őket.

 

Aisa azonnal felvonta mentális védőpajzsát, ám legnagyobb megdöbbenésére a rátámadó lidérc nem foszlott semmivé, ahogy megérintette azt. Undorító, pókhálószerű szálakat növesztve megkapaszkodott a felületén, majd szörcsögve habzsolni kezdte annak energiáját. Aisa kétségbeesetten tapasztalta, hogy folyamatosan veszít az erejéből, varázslata pedig már majdnem összeomlott, amikor Ainara mágiája lesújtott a lényre.

Az élősködő kreatúra sötét teste hirtelen fehéren felizzott, majd egy szempillantás alatt kifakult a létezés ezen dimenziójából.

 

Aisa most hálás pillantást vetett rendtársára, ám aggodalomtól terhes tekintete már Merriont kereste. A férfit nem kellett félteni. Arcán nemtörődöm vigyorral lépett elő egy törmelék halom takarásából majd halványkék színben izzó pengéjét egy könnyed mozdulattal a tokjába csúsztatta.

 

- Az ezüstfegyverek a szentség erejével vannak felvértezve, amit a beléjük vésett, mágikus szimbólumok csak megsokszoroznak.

- Nem értem – tipródott Aisa. – Miért nem működött az erőterem?

- Mert a védőpajzsot mindig a félelem hívja életre – magyarázta Ainara. – Valahogy gyanítottam, hogy az itt tobzódó negatív energiákkal szemben, csak szent erők használatával van esélyünk dacolni.

- Azért remélem, hogy az út hátralévő részében már nem akadunk össze több ilyen izével – szusszant nagyot a férfi.

- Ha áldást kérünk magunkra, akkor bizonyosan nem! – derült fel Aisa arca és Ainara egyetértően elmosolyodott.

 

***

 

Óvatosan haladtak tovább, ám az út hátralévő részében már elkerülték őket a fantomok. Időnként belebotlottak ugyan néhány élőhalottként támolygó emberbe és egy földön fetrengő, habzó szájú férfi is az útjukba akadt, mégis, meglepően kevés holttest hevert az utcákon. Az emberek valószínűleg bezárkóztak a házaikba, vagy igyekeztek elmenekülni a közelgő katasztrófa elől.

 

– Mégis, kik a felelősek ezért a borzalomért? – kérdezte keserű hangon a férfi és hitetlenkedve megrázta a fejét.

- Annyit tudunk csupán, hogy Atlantisz aranykorában olyan lelkek is engedélyt kaptak az égi vezetéstől az ide történő leszületésre, akiknek a mentalitása élesen elütött az itt élő emberekétől. Amolyan tüzes, folyton harcolni áhítozó szellemek voltak ők és az Atlantiszon való letelepedésük, később pedig térnyerésük végleg megpecsételte a hely sorsát.

- A Marsról származó lelkekről beszélsz?  – kíváncsiskodott a férfi.

- Nos, lényegében igen. Az anyabolygójukon folyamatos harcban edződtek, így nem esett nehezükre az itt őshonos, naivabb faj fölé kerekedniük. Később magukhoz ragadták a hatalmat, azután pedig megépítették a kristálypiramist.

- Mi volt vele a céljuk?

- Még több hatalom, mi más? – suttogta keserűen Aisa. – a tudásuk hiányos volt és a teremtéssel való egység állapotából is kiestek már, így a piramis beindításával csak egy hibásan működő, negatív erőteret sikerült létrehozniuk. A túlcsorduló energiák végül szétszaggatták a téridő fátylát, az így keletkezett repedésen át pedig idegen dimenziók negatív entitásai áramoltak át ebbe a világba. Az embereken kezdtek élősködni, ez pedig rájuk nézve, végzetesnek bizonyult. Sokan megbetegedtek, megzavarodtak végül pedig, szörnyű kínok között, meg is haltak. Közülük láthattunk néhányat az imént…

- A régi uralkodóval mi történt?

- A krónikák szerint, Nergal király a messzi északon talált menedéket, később pedig a hozzá hű emberekkel együtt megpróbálta újjáépíteni a birodalmát.

- Figyeljetek, már közel a cél! – szakította félbe őket Ainara és amint kiléptek egy összedőlt ház romjainak a takarásából, végre megpillantották a templom bejáratáig felvezető, hosszú lépcsősor alját.

 

 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

bel_corma2019. május 17. 05:53

Kedves vagy és örülök annak, hogy rám szántad az idődet! :)

Pera762019. május 16. 20:08

A blogjaidban mindent végigolvastam, persze nem egyszuszra, mert levegőt órákig nem tudok a tüdőben tartani, de letehetetlen vagy. ☺

bel_corma2019. május 16. 05:36

Köszönöm! :)

kevelin2019. május 15. 07:16

Rèszletes èlvezetes èrdekes leírás többször elolvasandó.Ha te írtad gratulálok ha hoztad akkor is

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom