beam blogja

selymes sötét kendőjén éjbe vágyók

szendergő szemekkel sarkán álmokkal

hintett puha kezekkel

láblógatva manósipka csengettyűén

ível gyöngy lidérc melyben némi sárga férc

a lélegzetnyi lét 

persze a szerelem szellemek a kedves neszek

tesznek évszakok ködén állnak szakadék kövén

már a vén nyarak halványan követnek

torzuló arcán pír pilláin hintázó könny halványít

suhanón felette meztelen eredet nyert tereket

tisztán ágyaz nappalt 

 .......

kitárt ablakok mögött bújó szellemek 

vetkeznek égen és lent tengetnek csillagok

épül a nap maratonja 

s persze marakodnak 

koncain suhint az udvaron

lenge széllel ádáz cseppeken véget érnek

szárnya hegyén az én igény

terítéken olyan leszek mint álmaidban a hóesés

illanok illatain nyakadon ...HÚ azok az idomok

maradok ott temetve sírodon hajtok fejet vörösen...

megkészül bennem  a tavasz most nem az a ravasz 

szemfenékre rajzoló fátyla hintázó cseppek peregnek némán

oly idill mint párnán heverő álmok taglalnak

minden mi van épp boldog dolgok kint bent

csendes holnapok és benne csendben nyugtat

anya karján gyermeki dobbanás ásít a hallgatás

táskás szemed sző tenyereimben a nem futás

magad elöl oldott gubanc volt a holt s tagadás

nyugvón csillaghullás

de a busz visz engem ...leszállás

gyomorba emészt a tél térfogatot enyésző

Ő merész lábára zokni 

és a sors körbe fut míg rohanni tud

perje arcunkon mint idő ikon

át a romjain sóhajok a híd alatt románcokon

mint elfeledett rokon

tolvaj ráncokon

te itt nézd tengelyen forog korhol 

a hol és a hold képtelen képeken

talán pénteken égek veled

kisiklott nektár cseppen belénk

fehér tenyér éget száradó ajkadra reményt

túléléshez kenyér

tüske szúrja torkodon feledésbe mártott fokkal

mérve pohárban  gyógyszer vagy méreg

kérges élet 

kőkemény színekkel csobban a vízbe keresztény 

legyél te vagy más 

hat ágú fösvény mint ráncos kezű remegő vén

már csak buzgott a vér 

az a lusta napfény vonszolja magát 

kaján vigyorral felettünk 

izgalmában kezét tördeli még mások zsebein luk

üres üveg alján elszívott napok csomóján

gomolyog boldogtalanul alant 

új kaland