Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
...
beam• 2020. január 14. 08:44
fehér koszorú fonódik nyakába
hűs fohászt rejt poharában
jégcsap kapálóz vérbő kulcsán
kerge tenyerén int otthagyott fonál
rideg szívén híve magán gyanakvó
lakat tart szájon át száz átkot váj
lelkében a vágy épp fekete varjúként él a kép
persze hitén vélt tév a torkán égő vér
nyomokat hagy gyomrában egy tündér kép
minden láncra vert elítélt szárazon vánszorog
ablakain illúzió ikon nyikorog
kenyéren és vízen csak támolyog
fehér koszorú fonódik nyakán pihen
mint fenn a hegyen a nyár
beam2020. január 15. 10:09
@Mamamaci40: Köszike:)
beam2020. január 15. 10:08
@okeanus: Puszi ,köszönöm,én is...:)
beam2020. január 15. 10:07
@skary: .
beam2020. január 15. 10:07
@Rozella: Köszönömke :) Sok puszim!
beam2020. január 15. 10:04
@Mikijozsa: pá:)
beam2020. január 15. 10:04
@Doli-Erzsi: :) puszi
Mamamaci402020. január 14. 19:22
Isten hozott! Brummosat írtál!
okeanus2020. január 14. 12:46
erős, kifejező képek egymás után, sorról-sorra...
kicsit depis, bár ott fenn azért van még nyár...
/rég láttalak/
skary2020. január 14. 11:24
...
Rozella2020. január 14. 10:38
Először is Bea, örüök, hogy újra itt vagy...:) Tudva, hogy Te olyan verselő vagy, akinek ha van ideje, ereje és kedve, naponta írhatnál nagyon klassz, egyedi hangú és stílusú verseket. Ezt a verset nem azért írtad -gondolom én-, hogy fél év kihagyás után írjál valamit, mert végre "megszállt az ihlet"... Ez a versed úgy érzem, tele van fájdalommal, gyásszal, hiánnyal és mélységes szomorúsággal... De ne csodálkozz,ha azt fogod látni, hogy itt is önzőbb, felületesebb, érzéketlenebb és tapintatlanabb lett a világ... Öndicséretekben ugyan ma sincs hiány, empátiában, megértésben, tiszteletben annál inkább... Bocsánat, ha kicsit hosszabb voltam, ölellek szeretettel!
Mikijozsa2020. január 14. 10:03
jó lett - szia
Doli-Erzsi2020. január 14. 10:02
Jé még megvagy!?
Szép lett!
Ölellek!