beam blogja

beam•  2020. január 16. 17:16

félhomály

sekély sírhant lelke mélye hűs félhomályban bontom 

szájon átívelő csenevész szavakon bújó hold

beolt szikkadt testű elme benne termett a gyenge 

mersze ..na nesze .. mondhatod elment az esze

kihantolom tudatom 

legyen másnak csupán a szánalom

könnyekben úszó szerelem 

tavasszal majd elásom csatabárdon 

magadért nem tartozom neked .)

beam•  2020. január 15. 10:02

...

szunnyadó ajkadon mocsaras 

vágy ladikom persze ez csupán

szánalom dalom mint padláson a lom

tompa fényben pereg.... 

(Na ettől ráz ki a hideg) 

Holle anyó hűs bált teremt

csillogó csepp füzér dereng távol

és vállon áthajol kábán ráaggatott árny

mint otthagyott szellem elem 

vakon ragasztott szelíd keze

zöldellő szeme

beam•  2020. január 14. 08:44

...

fehér koszorú fonódik nyakába
hűs fohászt rejt poharában
jégcsap kapálóz vérbő kulcsán
kerge tenyerén int otthagyott fonál


rideg szívén híve magán gyanakvó
lakat tart szájon át száz átkot váj
lelkében a vágy épp fekete varjúként él a kép
persze hitén vélt tév a torkán égő vér


nyomokat hagy gyomrában egy tündér kép
minden láncra vert elítélt szárazon vánszorog
ablakain illúzió ikon nyikorog
kenyéren és vízen csak támolyog


fehér koszorú fonódik nyakán pihen
mint fenn a hegyen a nyár

beam•  2019. június 16. 10:55

-

forró éjjelen borítékolt képzelet

persze bele feledkezem

temet tenyered riad lelkem szobor

hallgatsz hallgatok


szemed kerek holdra mered

csend remeg moccanok 

minden perc légszomjas piruló képek égnek

csukott valóság mint fekete árny áll


simuló ujjak tépnek...fékezz:!

lépnek halandó vágyak

vérző szíveken kerge merészek

maradékon osztozó holnapok


hamvaimon térdre kényszerített dallamok

rezzenéstelen darabok bókok

gyenge szerepek féltenek

a te csak az én ezerszer fogadott 

nem él ...


beam•  2019. május 7. 10:30

esti gondolat

lámpások fényénél úszó tetemek

lelnek hamvadó utakra írt ráncokat

oszlanak az éjben a magvakra várók

csordogálnak falainkra itt ott alvó

hontalan kérvények

vánszorgó lelkem húzom magamra

belerévedő tekintettel egy arctalan férfira

elalvó pékség rejtekén szikkadó kenyér

magányosan bámul kifelé és szusszan

a mezítelen holdra

halk koppanással indulok tovább

reménnyel gondolva álmaimra váró

párnám vonalára izzadó tündér árnyak

várnak

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom