Bartal Edit Melinda - Versek 2017

melinda23•  2017. január 12. 01:19

Ne add fel!

Sírtam már oly sokat,
Borította könny arcomat,
Éreztem milyen a keserű szomorúság,
Mikor igazságtalannak tűnik az egész élet s a világ.

Löktek már sárba s jól bele tapostak,
Éreztem már ártatlanul hatalmas pofonokat,
Pofonokat melyeket a sorstól kaptam,
De mégis talpon maradtam.

Akarat kell eltűrni a kegyetlen dolgokat,
Erősen élni minden napokat,
Hinni s bízni elsősorban magunkban,
Hogy élhetünk még valaha boldogan.

Szívemben zord tél tombolt hosszú éveken át,
De kellemesen izzó nyár vette át.
Már érzem milyen érzés boldognak lenni,
S látom megérte harcolni a sorsal s talpon maradni.

Sose búcsúzz el mindennap egy új esélyt kapsz,
Azzal nem segítesz magadnak ha a semmibe rohansz,
Az élet egy küzdőtér s nem mindig mi vagyunk a jobbak,
Van bizony mikor padlóra dobnak.

Sose búcsúzz el, élj minden napnak,
Még akkor is, ha könny áztatja arcodat,
Ne add fel a reményt az élet kisebb örömeit figyeld,
Még az is egyik öröme, hogy reggel kinyithatod szemed s felemeled fejed.

melinda23•  2017. január 12. 01:17

Fénybe a sötétségből

A földön térdelve fejem lehajtom,
Hajam arcomba hull, néma csend honol nincs hangom,
Szívem csak azt suttogja szüntelen,
Vajon bízhatok még az emberekben?

Arcomon hirtelen egy könnycsepp gördül le,
Keserű oly keserű az íze,
Ajkam halkan szóra bírom, fejemet az ég felé emelve azt suttogom,
Mondd Istenem adj erőt a harcom megvívnom.

Ismét lehajtott fejjel könnyeimmel küszködök,
Tudom nem helyes, ha elmenekülök.
Lassan léptek szakítják félbe a keserves könnyezést,
Mintha látnám, valaki nyújtja felém kezét.

Fejem lassan felemelem,
Egy mosolygós arc tekint rám kedvesen,
Kezét tovább felém nyújtva csendesen.
Tekintetem mereven továbbra is rá mered,
Kétszememből könny már nem ered,
Kezem lassan kezéhez emelem,
Lassan felemel s letörli arcomat áztató könnyem.

Keserű könnyeim már nem áztatják arcomat,
Napfény ragyogja be minden napomat,
Tovaszállt a szomorú bánat,
A fájdalmas pillanatok messze szálltak.
Meghallgattad a sóhajom Istenem s megmutattad kiben bízhatok,
Te segítettél nekem érzem s jól tudom, Neked hálás vagyok.

melinda23•  2017. január 12. 01:15

Élj úgy!

Az élet egy röpke pillanat oly gyorsan elillan,
Mintha már nem várna a holnap úgy élj pontosan,
Mintha már soha nem láthatnád míly szép kék az ég,
Úgy élj, s szeress még és még!

Az élet olyan akár egy homokóra mely gyorsabban pereg,
Ne legyen szívedben senki iránt düh, méreg,
Élj úgy mintha ma élnéd életed utolsó napját,
Taposd ki szíved bánatát!

Töröld ki szemedből a könnyeket,
Értékeld az életet,
Ha olykor nehéz is és gyötrelmesnek mutatkozik,
S úgy érzed szíved vérzik,
Akkor is élj, éld az életed,
Mintha nem lenne soha többé holnap, nem lenne kikelet!

Őrizd meg a legdrágább kincset s ne dobd el,
Még akkor sem ha küzdeni kell,
Csak egyet kaptál belőle használd jól s vigyázz rá,
Soha de soha ne változtasd porrá!

melinda23•  2017. január 12. 01:13

Nem kérem én

Nem kérem én, hogy mindenki szeressen,
S körül rajongjon lelkesen,
Csupán csak őszinte szavakat kérek,
Még akkor is, ha azok megsebeznek.

Nem kérem én, hogy csak rám figyeljenek,
Csupán csak annyit, hogy megétsenek,
Vajon mit súghat egy tekintet a szememben,
Csak meghallgassanak ez kell nekem.

Nem kérem én a szánalmat sem pedig sajnálatot,
Nem kell sajnálni hisz jól vagyok,
Csupán csak annyit kérek, hogy valaki megsímítsa vállam,
S megkérdezze, - ,,Minden rendben van?"

Nem kérem én, hogy én legyek a lista élén,
Csak hallgassák meg mi van szívem mélyén,
Vajon bánt e valami, vagy szeretnék e mondani valamit,
Csupán ez minden mit szeretnék.

melinda23•  2017. január 12. 01:11

Tépd szét a burkot

Fagyos téli éjszakán a sötét utcát járva,
Egyedül magányosan mint egy árva,
Ezernyi gondolattal a fejedben,
Hatalmas kősziklával megtört szívedben.

Könnyek áztatják pirospozsgás hideg arcodat,
Lépteid előre oly lassan halad,
Úgy érzed a pokol maga az élet,
S nem veszed észre a sok apró örömet, szépet.

Ne építs falat magad köré lépj ki a sötétségből,
Zárd ki a rossz érzéseket szívedből,
Gondolj arra, hogy jön télre is tavasz,
Ne hagyd, hogy változtasson ezen bármi is vagy bárki, ki szívedhez ravasz.

Tépd szét a burkot mely körülvesz,
Gondolj azokra kiket szeretsz.
Az élet olyan mint a hullámvasút egyszer fent, egyszer lent,
De ne hagyd figyelmenkívül a sok apró szépet!

Az élet drága kincs, s csak egy van belőle,
Ha olykor nehéz is és olykor fáj is valami ne akarj megszabadulni tőle.
Töröld ki szemedből a könnyeket,
Élvezz ki az életben minden percet!

Jön még télra tavasz s tavaszra nyár,
S lásd felolvad szívedről a jég már.
Nézd míly sok szép apró dolgok vannak az életben,
Melyek örömöket is tárolnak szívedben.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom