Akarnál e születni újból, ha tudnád,
hogy anyád egy ringyó, s az utolsó
küretnél, elszánta magát,
hogy a következő babát, kit hord
majd a szíve alatt,világra hozza,
Szennybe , mocsokba, tekerve rongyba,
ha úgy hozza a sorsa?...
Vágynál e ide lentre Te lélek, ha téged az élet
csak kinevetne, éheznél, s bőrig áznál, dideregve
vacognál, harapnád be az ajkad véresre rágva,
mert két napja, hogy nem is ettél,
fejedtől sem gyűrődött meg a párna,
s már rég nem nevettél?..
Ha az embert a sors így megalázza
arcán bokrosodik a barázda,
mélyül, ezernyi redő-árok,
ne vessetek meg, ha sírni találtok…
Rém testem, átok- szép létem,
csak a parázna némber nem unja még ,
hogy átvágta már a sok tróger strici,
épp’ elégszer, földig gyalázva.
Mert az élet szép, még mindig azt hiszi,
s nem holmi kényszer, játszma...

Szerkesztő: barnaby

Figyelők: 2

Tartalomjegyzék

Jogi tudnivalók

• Gondolatok(1)
• Mũvészet(1)
• Személyes(1)
• Vélemény(1)

• RSS
• Facebook
• Hírlevél

• Vers az oldaladra
• Ünnepi scriptek
• API

• GyIK
• Linkelj ránk!
• Fejlesztői blog
• Kapcsolat

• Eternus
  régi magyar versek
• Citatum
  idézetek