Régi-új barátok

 " Barátaid iránti szereteted és gyengédséged ne tartogasd alabástromszelencében, hiszen egyszer elmennek ők is. Aranyozd be életüket. Szólj hozzájuk megértő, vigasztaló szavakkal, míg fülük képes meghallani, szívük képes befogadni szavaidat."

Szerezz új barátot, s a régit se dobd el,

Aranyad ne cseréld fel ezüsttel.

Az új barátság akár az új bor;

Egyik sem igazi míg ki nem forr.

Ha idő és változás próbáját kiállta

Elmondhatod, hogy leltél igazi barátra.

Homlokodon ráncok, ősz szálak hajadban

Nem árthatnak, ha igaz barátod van, 

Mert a hűséges, kipróbált barát

Megőrzi neked az ifjúság zászlaját.

A régi cimborák, sajna! meghalnak;

De helyükre mindig újak állnak.

A bölcs barátait kincsként őrzi,

Jó az új, de mégjobb a régi:

Szerezz új barátot, s a régit se dobd el

Aranyad ezüsttel ne cseréld fel.

Becsukom szemem, s nézek a múltra,

Mi oly’ szép volt, s most a porba hullva

Szertefoszlik, és kínoz a nagy csend,

Mitől fülemben a magány dala cseng.

S a jelen, mi rossz, de szép is talán,

Hisz’ új barátokra leltem az idők során.

Velük mindig vidám vagyok s boldog,

Velük csak úgy elszállnak a gondok.

S van egy, kinek nevét soha nem feledem,

Ő az, ki tudja, mi szárad lelkemen.

Mindig segít, ha úgy érzem, nem bírom,

Szívembe nevét nagybetűvel írom.

S, hogy mit hoz a jövő? Nem tudhatom.

S nem tudom, hogy még meddig bírom

Átfutni a lelkem azon részét,

Mit a régi barátok hiánya tép szét.