egy úrinő úgy hetvenhétben

cedrus49•  2019. október 9. 09:57


elvált státusz, lakáspompa.

vörös hajjal büszkén lépked.

idős barát lángját lopja,

mellette lett olyan fényes.


mellette lett olyan fényes,

az úr pohos, ámde gazdag.

ha köszönnek, mosoly éppen.

idegennek határt szabnak.


pár év és az arca fakó.

hangos évek: emlékszövet.

fia drogoz s helybenhagyja,

amit mindig nagy csend követ.


nagy csend követ, hosszan tartó.

beivódik a falakba.

haja szürke ágytakaró.

lelke pusztult a haragba.


ha időnként a dübögés

gyomrot érő, mint egy ököl,

vagy ahogyan a szélütés

beteg testén széjjelömöl,


mintha minket ért volna el,

anya leküld. félve megyek.

halál bújik a sarkokban.

betegszagok, rákos sejtek.


betegszagok, rákos sejtek,

morfiumos magánytócsa.

szemeitől én szenvedek.

retuségen múló hold van.


retuségnek múló holdja

a nő, az a vörös, büszke.

nem léphet ki már az ajtón.

csak eltűnik a semmibe'.


Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

E.L.2019. október 9. 12:11

Remekül feszes vers. Egyedi, a betegséget, kilátástalanságot nagyon jól
láttató.

skary2019. október 9. 10:21

minden eltűnik a semmibe..ahonnan jött...

Rozella2019. október 9. 10:03

Hú de jó! drámaian láttat.. pár ecsetvonással "idekentél" egy életet...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom