Ismered-e a fájdalmat?

banfaizsolt•  2018. szeptember 12. 18:59

Ismered-e, mondd, a hajnali ködben fázó forró vágyakat,

a mélabús szürke esték köpenyébe ivódott fájdalmat,

padló alól szivárgó, nesztelenül surranó rém-árnyakat?

 

És csillanó szemeim alatt a hízó szarkalábakat

ismered-e? S velük a szívem szövetébe oltott lázakat,

lét-tengerben kioldott, tinta-ízű fakó-kék bántalmat?

 

Tudod-e ezeket? Mondd, láttad-e már szárny-lógatva,

éjidőben kuporogva csüngeni kínban kihűlt nyaramat,    

ez konok, utak szélén ülő néma, nagy szürke madarat,

kire  a sötét hideg éjben minden csillag reá szakad,

világ fájó renyhe-terhe ázott tollaira ráragad?

 

Láttad-e a hűvös, mély folyók partján meghúzódó gátakat,

mik fagyba fúlva védnek meleg otthont, hideg büszke házakat?

S tudod-e, ha e gát egyszer majd átszakad, nincs mi védje többé

házat, tanyát, ólat, füstben úszó gyárakat, mohó vágyakat?

 

Ismered-e már fájdalmát a hangtalanul kiáltó szónak?

S dalát álmatlan éjszakákba fúló, mélabús altatóknak?

Láttad csillagos téli éjszakában elhagyott kikötő ölén

nézését vízbe fagyott hajók közé rekedt, béna halaknak?

Érzed már múló napokat temető vöröslő alkonyokon,

hogy milyen lehet a rongyos, ódon, néma falakon csorgó,

kihűlt órák magányában égő mérhetetlen fájdalom?

 

Ismered-e múlását a csontba rágó kemény éveknek?

Múlását a záporban ázó földszagú rövid életnek?

Könyörgését csont-bőr anyák szülte éhező gyermekeknek,

A gyorsan olvadó gyertyát, mit sokan két végén égetnek? 

 

Fájdalmát ismered a létnek, e pusztító, konok éles késnek?

Érezted már csókját az elmúlásnak, ez meggörnyedt, vén óriásnak?

És leheletét a fáknak, halálszagú hideg alkotásnak?

Ismered-e? Mondd! Tudod- e már mindezeket?

Nem mondhatok én már neked, mást, egyebet...

 

Mert hajt a lélek, melyben testem ázik, fűt, de egyre folyton lázít,

hogy megtegyem, mi dolgom itt még - hisz végül majd csak ez számít:

hogy oldjam, mi feszít szerte-szét, hogy halljam lágy, halk neszét

égi zenének, mely végül aztán minden könnyet fölszárít.

 

 

Hajdúböszörmény, 2018.09.12.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

awsen2018. szeptember 12. 21:01

Csatlakozom. Szédítő távlatokba visz.
Erős szóképek jellemzik ahogy a kihaltságról beszél.
Gratulálok.

DonGiovanni2018. szeptember 12. 19:14

Igen ismerem a fájdalmat. Versed megrendítő erejű lett! Köszönöm hogy olvashattalak :)

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom