Mamának

Drága Mama,

Te neveltél engem és vigyáztál mindig serényen,
Hogy kisunokád ne sírjon, csak mindig nevetgéljen.
Nőtt a csillagod, Aladárod, a szemednek fénye,
Jelenléted tartott, a szereteted emelvénye,
Hogy ne ténferegjek vakon, céltalan a világban,
Hogy ne tudjam milyen az élet negativitásban.

Bátorítottál Tatával együtt, mikor én féltem,
Tudom, hogy összegubóztam és mindig rátok néztem,
De felcsillant mindig a szemem, köszönve ezt nektek,
Örömáradat itatott ekkor, büszkén emlékszek.
Számomra elmúlt a félelem, ledőlt minden határ,
Lelkem dalolni tudott volna, boldog volt, mint madár.

Nélküled szétfoszlottam volna, nem biztos csak talán,
Ki tudja, hogy fejlődtem volna, ha nincs Tatám s Mamám.
Köszönöm így hát nektek, a végtelen szeretetet,
Emlékszem, mindig játszottam gyermeki szerepeket,
Hála nektek együtt éltünk hosszú, boldog éveket,
Megőrzöm örökké ezeket a drága kincseket.

Szívem repes, lelkem mámoros, ha rátok gondolok,
Imádkozom gondjaitok vigyék az apostolok.

Köszönettel,
A csillagod.