Szomorúság-űző hangulatversek

vigasz?

idén nem érted meg az első havat:
de úgysem volt olyan szép, mint máskor.
inkább csak azért sírok,
mert neked nem jön már tavasz
és nem láthatlak olvadáskor.

Dunaharaszti, 2012. október 28.

(elhunyt hozzátartozóim emlékére... sajnos tavaly és idén is elvesztettem egy elég közeli rokonomat; idén pont azután esett az a kevéske hó itt Pest megyében, az ihlette eme sorokat)

bezárt töredék

szemfényvesztő az egész világ:
sutba-dobott skizofrén imák

2012. július 27.

szmájli

az msn-en repül a szmájli
az arcon meg csorog a könny
ez a világ csupa korlát
és észveszejtő közöny

a cseten is repül a jókedv
a fészbukon kattan a tetszik
valóság elől menekül az ember
a megosztott link a poszttal vetekszik

2011. szeptember 30.

félresöpört

félresöpört falevelek a parton.
az a kicsi-gyűrött ott én vagyok:
víz és levegő nélkül lassan ’meghalok’

2011. szeptember 1.

Visszajő...

Hallgatásba burkolóztál.
Most, csak az esőcseppek szólnak:
mélységes szomorúság szívemben
minden egyes szózat.

Az igazi beszéded várom.
Mikor a felhők is kacagnak:
csengő nevetés járja át lényed,
vidámság zenél szavadban.

2011. május 22.