bakonyiili blogja
Az én városom 7.
Már ötven éve is város volt,
de akkor még nélkülem.
Álmodoztam utcáiról, boltjairól,
úgy öt-hatévesen.
Ünnep volt, különleges nap,
mikor a család felkerekedett.
Bejártuk lovaskocsinkkal,
s éreztük a kockaköveket.
S úgy tíz év múltán, végre,
tanulhattam gimnáziumában.
Nehéz volt, szép volt az a négy év,
vissza-visszatér ma is álmomban.
A Helikon! Örök és állandó!
Lángja fellobban évente, s megújul.
Szikrája üzenet fiatal szívekbe,
nekünk is szolgáljon lámpásul!
Színháza, a régi, nekem szép volt,
falai közt a csoda nyílt ki.
Most megújult, padsorai mindenkit várnak,
vele városunk immár EURÓPAI!
Keszthely, 2004.máj. 04.
Így írok én 6.
Néha viharként süvít,
máskor belopódzkodik,
vagy orvul üldöz
egy-egy gondolat.
Néha mindent kiürít,
máskor elringatódzik,
vagy csap a földhöz
egy-egy pillanat.
Mindig velem van,
örömben, bánatban,
ébren és álmomban
egy-egy hangulat.
Mindig megmarad,
s örökre megmarad,
lelkemnek erőt ad
több ezer sugallat.
Kislányom 5.
Még gyermek vagyok,
Még kislányom vagyok,
Anyám hív így,
Mikor hozzá fordulok.
Még érzem magamon,
Jó gyermeknek lenni,
Jó, hogy van még
Kihez hazamenni!
Még gyerek maradok,
Még mondhatom: Anyám!
Milyen jó, hogy így van,
Hogy még vigyáz reám!
Még jó az élet,
Még mindent megád,
Gyermekként, gyermeket,
S három unokát.
2012.október
Három szál virág 4.
Mi másnak a rózsa,
egy virágcsokor,
nekem minden, minden,
a virágnál több ,
sokkal értékesebb
a három unoka .
Mi másnak a virág,
egy mosoly,
nekem ez sokkal több,
mindennél több,
a legértékesebb ,
látni a három unoka
mosolyát.
Három szál virág,
ez egy csokor,
nekem kötötte az élet,
ez a legtöbb,
mi szívemet élteti,
végig az életen át!
Az én anyám 3.
Az én anyám, ahonnan érkezett,
Ott fény volt, nyugalom és csend.
Mindig béke volt, hol a szeretet pihent.
Ott felhők nem szálltak, szél nem fújt,
Fájdalom, keserv sem, s könny nem hullt.
Az én anyám, ahová érkezett,
Ott sötét volt, és káosz nem rend,
Soha nem volt béke, s nem volt szeretet.
Ott felhők tornyosultak, a Nap is elbújt,
Fájdalom, nehézség, s remény könnye hullt.
Az én anyám megélt sok mindent,
Sötét káoszt, fénytelen, sívár rendet.
Talán nem szerették, és Ő sem szeretett,
Tette a dolgát, tudta, Ő erre született.
Megsebzett, nehéz, és kérges lett szíve,
Az élet, a sors mégis megedzette.
Betöltötte idén a 89. évet
Egyetlen gyermeke hullat érte könnyet!