bakonyiili blogja

bakonyiili•  2017. március 1. 17:37

Arany János 1817.03.02.

Hiú sovárgás

Volnék kis pacsirta, hogy zenghetne dalom
Harmatos, virágos, illatos hajnalon;
Hogy magasztos ének szárnyain lebegve
Merülhetnék mélyen a fényes egekbe;
Hogy lerázván a föld minden szennyét, porát,
Innám egy dicsőbb lét isteni mámorát;
Majd elszenderülve boldog csalódáson,
Édes álom lenne - ne fájna bukásom.

Emlékezzünk!


bakonyiili•  2017. január 21. 16:10

Fájó csend

Most csend van,
 mindnyájunk csendje.
Lelkünk sikolya hallik,
nincs tér, messzire.
Volt idő, idő, jövő,
elveszett örökre.
Nehéz a szív,
a gondolat egyre
csak visszaszáll,
mi is lehetne...
Mindnyájunk gyásza,
fájdalom szívünkbe.

Most csend van, mindnyájunk csendje...

bakonyiili•  2017. január 7. 16:28

A SORS!

A sors olykor elvesz,
rabolja el a szeretettet.
De létünk továbbvezet,
életet óv a szeretet.

Meg kell tanulni élni,
tenni dolgunkat, s remélni.
Olykor a fájdalmat kisírni,
létünkért megharcolni.

Tenni kell hát ezért,
nem adni fel a reményt.
Néha kapunk némi fényt,
amit a sors nekünk ígért.

Mindennek eljön az ideje,
könnynek, mosolynak ereje.
A szeretet Isten üzenete,
vele érkezik gyermek a földre!


Csillának sok szeretettel!

bakonyiili•  2016. október 17. 13:15

Szeptember sziluett

Búcsúzik szeptember
az első ősz ember.
Gyümölcsöt érlelt,
napfényt is kérlelt,
mustot fakasztott,
fecskét szalasztott.

Búcsúzik dérrel,
didergős éjjel.
Feltett kalappal,
alma illattal,
nyitott pincékkel,
szeleburdi széllel.

Búcsúzik a levél,
sárgulva útrakél.
Nyúlánk őzlábak
vágyakozva állnak,
hegy-völgyek echoja
szarvasok visszhangja.

bakonyiili•  2016. október 11. 17:09

Vetés-forgó

Az árpa még
várat magára,
kikelt a búza,
galambeleség.

Hol a kukorica
letörték rég,
rajta a jég
már nem cicoma.

Sárgul a lóher
nem eleség,
így feleség
nem érheti el.

A mező ejtőz
rajta sok őz,
keresi párját
a kutyafáját!